Sajnos, sem az életrajznak, sem a gyermekek számának, sem a publikációk nagyszerűségének, de még csak a nemes életcélnak nincs köze ahhoz, ha valaki olyan kijelentést tesz, amit bármelyik, ismétlem, bármelyik tévében látott riport jól cáfol.
Ha nem óhajtott a hölgy hülyét csináli magából, bizony, nem így, általános tagadásban kellett volna fogalmaznia Molotov koktélokról és autó borogatásokról....
Mert sajnos, sem az életrajza, sem gyermekei száma, sem publikációi nagyszerűsége, sem a nemes életcélja nem írja felül, amit bárhol, két saját szemmel is látni lehetett.
Persze, ha ennél ÁRNYALTABBAN fogalmazott volna, nem tagadta volna meg magát az atrocitások megtörténtét, csak valamiféle magyarázatot adott volna, mögöttes összefüggsét tárt volna fel, akkor nem lenne röhejes (sajnos, ez a megfelelő szó a kijelentésére*), amit mondott, sőt, akkor tényleg csak kevesen tudnának ÉRDEMBEN vitázni vele.

Általánosságban is ki merem jelenteni, hogy egy impozáns életút NEM véd meg automatikusan a hibázás lehetőségétől.
Régen rossz lenne, ha azért, mert valaki a múltban elért valamit, nem szabadna megkérdőjelezni az aktuális cselekedeteit.
Sajnos, a legnagyobbak sem hibátlanok, viszont hibázhatnak: a legnagyobb írónak is jöhet egy rossz regénye, Pavarotti is fogott hamis hangot, attól, hogy nagy énekes volt, egy Nobel-díjas tudósnak is lehetnek olyan tanai, amit megdöntenek, vagy meghalad a kor.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy egy nagy író nem énekel feltétlenül Pavarotti szintjén, a Nobel-díjas tudós nem feltétlen tud jó könyvet írni, Pavarottit sem azért szerettük, mert nagy fizikai felfedezéseket tett.
Azaz: egy jogtudós, elismert nő- és emberjogi szakértő is lehet rossz szónok, aki nem a megfelelő érvekkel, ellenben igen szerencsétlenül és nevetségesen bugyután próbálja alátámasztani szónoklatának mondandóját...

*ugye, az is megvan, hogy a röhejes kijelentést kritizáljuk, kritizálják, nem a hölgy szellemi képességeit, személyét, életútját, ahogy ezt épp Te teszed velünk, mert nem értünk épp egyet valamiben?