Megzenésítik Őszödöt!

A böszme ora­tó­ri­um

Anettka egy kicsit olyan, mint halhatatlan

Népszabadság • Falusy Zsigmond • 2007. október 25.



Kép: Bors

Sal­gó­tar­ján után pén­te­ken Bu­da­pes­ten is be­mu­tat­ják az Anettka cí­mű egy­fel­vo­ná­sos ope­rát, ame­lyet a te­le­ví­zi­ós mű­sor­ve­ze­tő sze­mé­lye ih­le­tett. Fe­hér Anettka köz­ben ma­ga sem tét­len­ke­dik: fő­sze­re­pet ját­szik egy bulvárthrillerben és ora­tó­ri­u­mot irat a mi­nisz­ter­el­nök őszödi be­szé­dé­ből.

Nem biz­tos, hogy klas­­szi­kus lesz be­lő­le, de már be­ke­rült a ze­ne­iro­da­lom­ba Fe­hér Anettka, aki­ről né­hány hó­nap­ja kor­társ ope­ra szü­le­tett. A har­minc­négy éves, Nemtiből szár­ma­zó as­­szony éle­te per­sze szin­te lib­ret­tó­ért ki­ált.

Az egy­ko­ri sal­gó­tar­já­ni orosz­ta­nár so­ká­ig fél­mez­te­le­nül ve­ze­tett mű­sort a Bu­da­pest TV-ben, ő ta­lál­ta ki a csa­tor­na em­lé­ke­ze­tes szü­zes­ség-ár­ve­ré­sét, egy idő­ben po­li­ti­kai pár­tot akart ala­pí­ta­ni, ké­sőbb se­gély­ala­pot ho­zott lét­re, nem­ rég pe­dig egy re­pü­lő­gép­pel a vi­lág­űr szé­lé­ig ju­tott el. Sze­mé­lye vé­gül az is­mert mű­for­dí­tót, Bartos Ti­bort ih­let­te meg, aki­nek szö­veg­köny­ve alap­ján idén ta­vas­­szal ké­szült el a mint­egy öt­venper­ces ope­ra. – Ez már egy ki­csit olyan, mint a hal­ha­tat­lan­ság – mond­ja Fe­hér, aki so­ká­ig nem is tu­dott a ké­szü­lő mű­ről. – Az ope­ra egyéb­ként egy ta­nár­nő­ről szól, és nem ar­ról a bot­rány­hős­ről, aki­vel so­kan azo­no­sí­ta­nak.

Az Anettka cí­mű ze­ne­da­rab tör­té­ne­te vi­szony­lag kön­­nyen el­me­sél­he­tő: egy al­ko­tói vál­ság­ba ju­tott ze­ne­szer­ző ön­gyil­kos akar len­ni, ám er­ről le­be­szé­li őt a cím­sze­rep­lő. A ze­ne­ szer­ző há­lá­ból ope­rát ír meg­men­tő­jé­ről, mely Szent Lász­ló ko­rá­tól nap­ja­in­kig érin­ti a ma­gyar tör­té­nel­met. A mű szep­tem­be­ri, a sal­gó­tar­já­ni mű­ve­lő­dé­si ház­ban tar­tott ős­be­mu­ta­tó­ja óri­á­si si­ker volt. A cím­sze­re­pet Mar­ton Ko­vács Ka­ta­lin éne­kel­te, a hu­szon­há­rom éves Ge­ren­csér To­mi pe­dig a da­rab ren­de­ző­je­ként de­bü­tált.

Ge­ren­csér egy­kor Fe­hér Anettka mé­dia­is­ko­lá­já­ban vég­zett, majd reklámspotokat ké­szí­tett. Az ope­ra vi­lá­gá­hoz ed­dig sok kö­ze nem volt, bár né­mi ze­nei múlt­tal azért ren­del­ke­zik. – Egy­szer Ki­szel Tün­dé­vel éne­ke­lem du­et­tet – me­sé­li. – A fel­vé­tel fel­ke­rült az internetre, ahon­nan egy hó­nap alatt fél­mil­li­ó­an töl­töt­ték le. Ge­ren­csér nem­rég fe­jez­te be a Hol­nap tör­tént cí­mű já­ték­film for­ga­tá­sát, mely Ma­gyar­or­szág el­ső „bul­vár­film­je” sze­ret­ne len­ni.




Anettka, Magyari Béla egykori kiképzett űrhajóssal
Kép: MTI - Illyés Tibor
Az al­ko­tás fő­sze­rep­lő­je ter­mé­sze­te­sen Fe­hér Anettka, aki egy gyil­kos­sá­gi ügy­ben nyo­mo­zó új­ság­írót ját­szik. Az ál­do­za­tot Zalatnay Sa­rol­ta ala­kít­ja, Fe­hér fő­szer­kesz­tő­jé­nek alak­ját pe­dig az MDF or­szág­gyű­lé­si kép­vi­se­lő­je, Pettkó And­rás for­mál­ja meg, aki mel­les­leg az Anettka cí­mű ze­ne­mű­ben is sze­re­pel. – Az ope­rá­ban a ha­ta­lom meg­tes­te­sí­tő­je­ként né­mán te­szek-ve­szek egy író­asz­tal mö­gött – mond­ja a hon­atya, aki haj­dan vers- és pró­za­mon­dó ver­se­nye­ken in­dult és ének­ka­ri tag volt.

– Min­den­eset­re na­gyon örü­lök, hogy részt ve­he­tek egy kor­társ ma­gyar mű meg­va­ló­sí­tá­sá­ban. Az ered­ményt egyéb­ként pén­te­ken a bu­da­pes­ti­ek is meg­ te­kint­he­tik a Ste­fá­nia pa­lo­tá­ban. Fe­hér Anettka azon­ban úgy tű­nik, más­képp is be akar vo­nul­ni a ze­ne­iro­da­lom­ba.

Nem­rég ki­ta­lál­ta, hogy ora­tó­ri­u­mot irat Gyurcsány Fe­renc el­hí­re­sült őszödi be­szé­dé­ből. A fel­adat­ra a ró­la szó­ló ope­ra ze­ne­szer­ző­jét, az Ope­ra­ház ma­gán­éne­kes­ét, Amb­rus Ákost kér­te fel. A negy­ven­hat éves Amb­rus egy­kor ze­ne­szer­zést is ta­nult, egy ide­je pe­dig fi­ze­tés-ki­egé­szí­tés­ként szá­mí­tó­gé­pes já­té­kok­hoz és rek­lá­mok­hoz kom­po­nál ze­nét. – Dol­goz­tam már a Persil­nek, az Opel­nek, a Crepto vé­cé­pa­pír­hoz ké­szült szer­ze­mé­nye­met vi­szont nem fo­gad­ták el, ezért an­nak egyes ele­me­it ké­sőbb fel­hasz­nál­tam egy tej­rek­lám­ban – vall a pá­lya ne­héz­sé­ge­i­ről. – Né­ha na­gyon unom ezt a csi­nov­nyik­mun­kát, ezért jó, hogy vég­re va­la­mi ko­mo­lyab­bal is fog­lal­koz­ha­tok. A lib­ret­tó az el­ső szó­tól az utol­só­ig az omi­nó­zus be­szé­det tar­tal­maz­za, me­lyet egyéb­ként az internetről töl­tött le a ze­ne­szer­ző.

Tré­fá­nak vél­nénk az egé­szet, pe­dig nem az: a ké­szü­lő mű­ről Fe­hér Anettka még a mi­nisz­ter­el­nö­köt is ér­te­sí­tet­te. Gyurcsány le­vél­ben vá­la­szolt, sok si­kert kí­ván­va a vál­lal­ko­zás­ hoz, és a ma­ga ré­szé­ről le­mon­dott a librettistát meg­il­le­tő tisz­te­let­díj­ról. A szep­tem­ber­ben el­ kez­dett mun­ka jól ha­lad. Amb­rus je­len­leg a „kurvaország” szó ze­nei meg­je­le­ní­té­sén gon­dolko­zik, és úgy hi­szi, más­fél-két hó­nap múl­va el­ké­szül mű­vé­vel.