Örülök, hogy tetszett a Felforgatókönyv. :o) Legutóbb szinkronosan láttam, és az nem volt semmi, amikor a Harvard főiskolának lett fordítva, ugyanis az angol szövegben college volt. Lásd még az angol/amerikai oktatási rendszer szakzsargonját, mint a gymnasium (tornaterem). Érdekes módon a Szívek szállodájában a fordító a college-t már egyetemnek "merte" fordítani (Yale-lel összefüggésben) :o)

Ami a levegőt illeti, én nagyon szeretek elsősorban kirándulni, sajnos mostanság ez háttérbe szorult. Talán majd egyszer ilyen irányba is sokkal jobban lazíthatok. A legjobb és ráadásul szempihentető tevékenységek egyike.

"X3 és szimuláció"-hoz is ló vagyok: fogalmam sincs miről beszélsz. ;) Így TV nélkül is ki van töltve minden percem, tartok tőle, ha még ilyesmibe is beleugranék, még rosszabbul érezném magam időbeosztásilag. És jól értettem, a sokkal könnyebb közgázos verzión nemsokan jutottak el bármeddig is, míg mosta sokkal nehezebben lazán játszol?
Olyan vagyok mint a viccbeli Pistike, akinek mindenről "az" jut eszébe. ;) A szimuláció is lényeges aspektusa az adatbányászatnak. Erről egyelőre csak a tényt tudom, semmi mást. Van egy kedves profi adatbányász ismerősöm, aki pár éve védte meg PhD-jét ebben a szimulációs témában, lassan majd ennek is neki kéne ugranom, hogy legalább címszavakban értsem a lényegét.

Ami a Therion-koncertet illeti három veszélyes utat látok az én egyszerű agyammal:
- Zámbó Jimmyét vagy Uhrin Benedekét => playback
- Mike Oldfield TB3-as londoni koncertjét, ahol szinte hangról hangra szólalt meg minden, megismételhetetlenül, ám hatalmas aparátussal/költségekkel
- Mike Oldfield mondjuk Viareggio-koncertje, ahol a Moonlight Shadow énekét lényegében egyetlen szál spanyol gitárral szólaltatta meg, ami - félreértés ne essék - nagyon jó volt (imádom), csakhát "kicsit" másképp szólt, mint az eredeti stúdió-verzió.
A kettes-verzió, amiért Nemesmedvesről is feljönnék - ugye sajnos - kilőve, az egyes és hármas verzió meg elképzelhetetlen perpillanat számomra. De persze valami kell, hogy működjék, ha koncerteznek, és még hozzánk is eljönnek.

Ami a germán mitológiát illeti, hétévesen apám elvitt életem első operájára a Rajna kincsére (tiszteletjeggyel a legjobb helyre). Elmondani nem tudom mennyire durva élmény volt, én még úgy addig nem merültem ki szellemileg, mint akkor. :o) Azóta sem szeretem az operákat (ami mondjuk egy Varányfuvolával való nyitás után meglehet, hogy másképp történt volna). Wagnerrel persze valamennyire azért megbarátkoztam, lásd pl.: a lebecsült C-dúr szimfónia. De mondjuk egy "Siegfried halála" is mindig jöhet, mondjuk Wilhelm Furtwänglerrel :o)
Egy Niebelung-mondás fordítást olvastam nagyon régen, de nem hatolt a zsigereim belsejéig.

"Sirius B" -> ezzel megint beelőztél, tegnap az utolsó két szám kivételével hallottam az albumot. Nekem is az első asszociációm az volt, hogy a Leimura ikertestvére, bár a tényt magát nem tudtam. Az első két szám nagyon ütősre sikerült, rögtön arra gondoltam, nagyon nehéz lesz ezt a szintet tartani és valóban az utánlévő számoknál vagy én (a túlfogyasztásból eredően) kezdtem el vagy a zene maga kezdett el esetleg mindketten együtt kezdtünk el lankadni. Így nemvéletlenül nem írtam ide az albumról semmit. Most is csak azért, mert felhoztad a témát :o)