Gyurkovics Tibor

Ülök

Ülök az asztal négyzetében és
a vékony könyvek sorfala előtt,
így kezdtem el már délelőtt,
de nem vagyok estére kész.
 
Meg kell tanulnom önmagam.
Emlékezni s felejteni,
mint mozgással a teret az
artistának kitölteni.
 
Ülve csinálom. Józanul.
És hallatlanul kicsiben.
Fejem a papirosra hull,
még jó, hogy nincs itt senki sem.
 
Gyakorolom önmagamat,
hogy eléggé legyek,
legalább úgy-ahogy
belengjem a teret.
 
Az álom rakétái már
cirkuszi fényt lövelnek,
de ezer mutatója jár
még órának, idegnek.
 
Elengedem. Lenn vár a háló,
sötétedik a hulló láthatár.
Pörög a test, pörög a lélek.
Nem sikerült.
Nem sikerült. El kell aludni már.