Kedves Kilátó

 

Bocsánatot kérek mindenkitől hogy ide írom az ingatlanos bejegyzést csak Kilátó-t nem érném el máshol.

 

Bejegyzésed óta gondolkodom valamin. Summey ennél a 40 az 1-hez dologban vajon hogy vélekedhet a lakás eladók hitelképességéről?

 

Mindenképpen megfogom venni ezt a könyvet mert ennyi alapján jó gondolatokkal lehet megtűzdelve, de ezen a részen nagyon sokat gondolkodtam.

 

Minden szakirodalom úgy vélekedik hogy ha befektetés célú ingatlan vásárlásba fogsz akkor piaci árhoz képest 70%-os árnál magasabbért ne is vásárolj, tehát én a Summe által említett, a vevő által elfogadhatatlan ajánlatot az ár 50-60%-a közé sarcolom be.

 

Az arányok azaz hogy negyvenből egy eladó elfogad mondjuk egy 50%-os árajánlatot még el is tudom képzelni, ennek ellenére akinek ma lakása van, az ma hitelképes akár munkaviszony nélkül is, adott mondjuk egy lakás ami 10 millióról indul, pár hét/hónap után az eladónak sűrgős lesz és végül teszem azt, 5,8 millióért eladja. Mostani elgondolásom szerint túl a 40:1-es atányon is iszonyat szerencse kell hozzá mert hitelt is kaphatna ekkorát a lakásra.

 

Természetesen itt most bontsuk külön kategóriába a hitelt vehetne fel rá és a már jelzálog alatt lévőt, mert akinek jelzálog van rajta és sürgős a pénzhez jutás ott hamarosan időszerű az ingatlan erárverezése.

 

Az árverésen vásárlás és a mostani, jó árialkudása pedig jelen esetben nem azonos műfaj.

 

Arra lennék tehát kiváncsi hogy ha megtaláltuk azt a bizonyos nagyon megszorult eladót, akkor hogyan aakíthatnánk úgy a történéseket hogy hitel helyett inkább a mi ajánlatunkért végleg szabaduljon meg az ingatlantól.