Vékás Sándor:  Búcsú 2.
 
 
 
Csendes hideg van kinn.
 
Pedig még emlékszem,
 
a barackfán mennyi gyümölcs ült,
 
és mekkora volt a meggyfa lombja,
 
de most, ez már nem a barack sárgasága,
 
hanem a hidegé,
 
a Naptól való válás hűvös könnyei.
 
Ezek a cseppek sárgák, barnák és vörösek,
 
ellepnek mindent,
 
Végighömpölyögnek minden pillanaton,
 
és minden lépésre jut belőlük valamennyi.
 
Lehet, hogy szebbek és többek is,
 
mint a nyár emlékgyümölcsei,
 
de az ízük mégsem a barack íze,
 
s magukban rejtik már a halál zamatát is.