Nem tudom, hogyan álltok a sci-fivel, mint irodalmi műfajjal (mielőtt esetleg sérelmeznétek, hogy műfajnak bátorkodom nevezni, szeretném közölni, hogy nem a mostani sikerkönyvekre gondolok, hanem a klasszikusokra!), de ha valamelyikőtök olvasta az Alapítványt, akkor az abban felvázolt pszichohistória nevű tudomány sokban emlékeztet KingFishR hozzászólására.

Azért okos egy emberke volt Asimov, hogy 1951-ben már ilyeneket talált ki, de talán Aldous Huxley még jobban eltalálta a dolgok alakulását a Szép új világban. Ugyan Orwell regénye sokkal szívbemarkolóbb, mégis Huxley jövőképe áll közelebb a mi valóságunkhoz.

Hogy mit akartam ebből kihozni, azt már nem tudom, mert a megírás közben 2× kellett mást csinálnom, mindenesetre az biztos, hogy hiába különböznek alapvetően az emberek, ha a döntési lehetőségeik bizonyos nagy kategóriákon belül mozognak (élelmiszer, ruházkodás, stb...) akkor ezekre vonatkozó szűkítéssel már nem is olyan különbözőek (tudom, hogy kismillió féle ruha van, de valószínűleg nem annyiféle, mint ahány elme/lélek/szellem - mert ugye hányan hordják ugyanazt a fajta divatos ruhaneműt, vagy hányan eszik vasárnapi ebédként a rántott húst sült krumplival? - noha én mondjuk nem tartozom közéjük, mert vega vagyok, de pl. ez is kiválóan megfelelő szegmentációs ismérv).