Egy történetet had osszak meg veletek:

Egy idős üzletember ismerősöm, aféle selfmade man, az egyik autómárka hazai forgalmazójának társtulajdonosa, a következő képpen kereste meg a vagyonkáját.  Autókat vett és adott, fiatalon kezdte, először csak egyet-egyet utána már lett annyi pénze, hogy egyszerre többet is megvásárolt -jól lealkudta mert megvolt hozzá a képessége és szakmai ismerete, majd bámulatos kereskedekmi vénájának köszönhetően pár százalékkal drágábban eladta. Nem sokat állt nála a verda. Kicsit kipofozta, cserélt rajta ezt azt és kapcsolatai keresztül eladta. Felhajtó ember volt, ha kellet valakinek egy kocsi hozzá fordultak. Mondhátnaám hogy jó befektető volt, "autó befektető". De ez nem igaz, kereskedő Ő, méghozzá születet tehetség.

Befektető akkor lett belőlle, amikor megunta a kupeckedést, és megdrágult az adás-vétel költsége is, ezért úgy döntött ingatlant vesz és beviszi egy cégbe apportként telephelynek, bemutató teremenek, irodának helyet adva. Azóta nem fürkészi a használt verdákat, nem lesi izgatottan az alkalmat, nem kápráztatja el ismeretségi körét sales tehetségével, mert már megtalálta azt az eszközt ami helyette végzi ezt a munkát.

Soha sem monda hogy autó jó befektetés.