Mit mutattál meg? Hogy idevetetted, nem éppen?

De, de, te ugyanúgy kérdezel, noha tudod, igaz embereket kérdezel, kérdezed őket, igazságtalanságokat nekik szegezve.

Ha pedig ocsmányságot kérdezel, tudd, Jézus és apostolai soha ocsmányságokat nem kérdeztek, eszükbe sem jutott. A te lelkedben vannak ezek, mindenki saját szívéből hozza elő, ki a jót, ki a gonoszt. Tafkó a gonoszt.

Nem mésnak jutott itt eszébe a gilisztával töltött denevér, hanem csak neked. Nem mésnak probléma a havibajos asszony, egyedül a tied. Más egyszerűen nem ilyen ocsmány, nem problémázik ezeken, melyekben te felbuktál. Hioszen magad írtad, ha nem olvasod, nem tudod, ezek tilosak. Én meg tudtam, mindig is tudtam, amikor csak kellett tudnom, nekem ezek soha nem voltak problémák.

Megbuktál Tafkó, megbuktatott Jézus, helyesen írt rólad.

Most meg vádolod, kárhoztatod az igazat, és hazugnak mondod. Ez a tanúságom ellened. Jól van ez így, magad is írtad, Isten ítéljen köztünk. Ítélt is, a hazugok ítéletét tudjuk. Jól van ez így, légy csak még ilyenebb, amire vállalkoztál, abba ne hagyd, fusd meg egészen a pályát, és vedd el jutalmát!

Nem ész és értelemgyakorlat ez, Tafkó, gondolom, jó pár év iskola, műveltségbeli és nem kevés értelmi különbség van köztünk. Amiért én írok, nem a te meggyőzésed, hanem a pellengérre állítása azoknak a rémes, istentelen dolgoknak, amik belőled jönnek.