Bertók László

Nem férek el

A csalódásból jégdara esik, fekete lábú
madarak csipegetik a guruló
vizet. Nem férek el a papíron. Ha azt
mondanám, hogy tavasz van, nagyot
nevetnél. Pedig mindegy. Az érzelem
hatalmasabb az észnél, a leszakadt ég
mint a fölfordult teaszűrő, borul rá
a legszebb évszakra is. 
Ki ivott és mit?, szaglásznak az
időjárás-jelentők. Hova lett a
tealevél?, ki eszi  ollóval a salátát?,
kutakodnak a főszakácsok.
Olyan súlyos, 
ami legalul összegyűlik, hogy csak az
élő szervezet bírja ki, a nehéz
elemek kettéhasadnak, a tollpihe
kiszáll a teaszűrő lyukain. A csillagászok
elszégyellik magukat, új
galaxist jelentettek, pedig csak
megállt a lélegzetem, ráz a hideg, elfogy
belőlem a magyarázat. Össze kellene
söpörnöm, amiből
mindig ott marad valami,
közölnöm kellene veled, hogy
jól vagyok.