Lányi Sarolta

 

Valami halk virúlást...

 

Valamit, valamit, ami hasonlítson az örömhöz
csak amiként a fű a fához
a csillaghoz a mécs világ,
valamit, valamit...

 

Akárhonnan, akármi, csak nevessen
mint harmatos arccal réti virág,
vagy mint a gyermek anyamellen,
akármi csak nekem nevessen,...

 

(Szűzi szeliden mi elrejtezett,
mikor jött a virágtipró regement
robogó rémszekéren
jött, borzasztóan, a bánatbrigád.)

 

Valamit menteni, menteni kéne
a múlt kincséből, kicsit, akármit
szomjú zenéket, szép mosolygást
s a jó szemek meleg kis mécsvilágát...

 

nem csillagot, két jó szemet csak
sötéten át is szivembe fénylőt
s valami halk virúlást...
Valamit, valamit, ami hasonlítson az örömhöz!