Mai napra jutott még egy nagyszerű lemez: a régi nagy karmester generáció oszlopos tagjával Thomas Beecham karmesterrel Bizet C-Dur Szimfóniája, és a két L'Arlesienne szvittel.

Rendkívüli módon szeretem Bizet zenéjét (a Carmen-szviteket is, a Gyerekjátékokat is, stb.), noha anti-operafan vagyok és Bizet mégiscsak az operák világában alkotott közismerten maradandót. BTW: A Mozart-operák mellett még a Carment viselem el talán a legjobban. Szegény Bizet belehalt harminconévesen a Carmen bukásába. Nem bírta el a szíve. Pedig azóta mekkora pályát futott be: egyik legközkedveltebb opera, és filmtéma.

Érdekes analógia, hogy a másik nagy operamágus Wagner is írt egy - szerintem ugyanúgy - zseniális C-Dúr szimfóniát: és lehet, hogy az is éppolyan kevéssé ismert, mint Bizet-é.

Nem igazán értem az okát, de úgy vettem észre, hogy nagyon sok rossz felvétel van a L'Arlesienne szvitekből. Mintha nem éreznék Bizet-t, vagy belefásulás esete forogna fenn a közismert "sláger"-dallamok miatt? Ezért is volt nagy öröm Beechammel hallani a nagyszerű tételeket - kiegyensúlyozott és élvezetes tempókban, bensőséges muzsikálás keretében.