szabad akarat

az ember képessége vagy lehetősége a felelős választásra, ill. a külső (természeti, társadalmi, „isteni”) és belső (tudati, lelki, lelkiismereti, hitbeli) korlátoktól, kényszerektől vagy késztetésektől független cselekvésre. Az akarat szabadságának, ill. determináltságának kérdése komplex filozófiai, pszichológiai, társadalom-lélektani, sőt pszichiátriai probléma. A filozófia történetében az akarat totális szabadsága, ill. totális determináltsága mellett érvelő koncepciók egyaránt léteznek. Ezek az akaratot egynemű jelenség- és folyamategyüttesnek tekintik, és egyvalamilyen létezési szintre redukálva tisztán természeti, ill. tisztán szubjektív jellegűnek vélik. A korszerű tudományos ismeretekre támaszkodó, differenciáltabb koncepciók szerint az akarat több létszférát átfogó, sokrétűen összetett jelenség, és a specifikusan humán, céltudatos akaratérvényesítő tevékenység szabadságfokát a természeti (fizikai, biológiai, életkorbeli stb.), a társadalmi (kulturális, szocializációs, jogi, politikai, ideológiai s ezen belül vallási stb.) és a személyes-egyéni (tudati, lelkiismereti, attitűdbeli, motivációs stb.) tényezők együttesen határozzák meg. A keresztény mitológiában és teológiában a szabad akarat sajátos értelmezése az isten által teremtett világban meglévő rossz (bűn, szenvedés stb.) magyarázatára szolgál. E felfogás szerint nem maga az isten, hanem a jót akaró istennel szembeforduló és a rosszat (a tiltott gyümölcsöt, ill. az egyéni bűnt) választó emberi szabad akarat a felelős a világ minden bajáért; a koncepciót a teológia évszázadok óta igyekszik összeegyeztetni az isten mindenhatóságával, mindentudásával és végtelen jóságával, ill. az isteni kegyelemmel, amelyet némely keresztény irányzatok az isten akaratával megegyező minden emberi szabad választás előfeltételének tartanak.

http://palomino.vilagtudasa.hu/base.aspx?azonosito=66344&link=donothing&link2=donothing&control=99733254433002582/szabad%20akarat