igen, olvastam azt a mondást, miszerint a bearded collie olyan mint a sósmogyoró: nem lehet abbahagyni egy után :)
de most pl. balázs elutazott, egyedül vagyok vele, így kicsit nagyobb kihívás (mondjuk ebből a szempontból nem oszt, nem szoroz, hogy mennyi kutyához kell hazarohanni :)) - ráadásul ma becsempésztem magammal munkába, itt fekszik az orrom előtt és viselkedik :)

voltam vele a normafánál és ott mindig találkozunk legalább egy bearded collie-vel (ezúttal egy marcipán nevű volt ott, 12 éves és nagyon cuki - bár nem volt elragadtatva artúr túlzott érdeklődésétől és ezernyi puszijától :))) titkon reménykedem, hogy erről majd egyszer leszokik.
előtte elengedtem, mondván, hogy már csodásan megy magától is, hadd rohangáljon - nos, ha túl sok kutya és ember van a környéken ez nála mégsem olyan jó ötlet egyelőre, mert kábé ezerrel leszaladt a réten, egyenesen egy ALVÓ pár pokrócára és fejére, szerintem majdnem szívrohamot kaptak és már agyonpuszilgatta őket mire odaszaladtam - kemény :) de apránként haladunk azért (= visszajön hívásra, de csak akkor ha a másik irányban nincs kutya)