A hétvégén volt Apámnál egy 2.0 TDI RS Octavia II kombi fekete színben, ezüst tetőléccel, 18-as felnikkel.

Mentem vele egy kört és még most is hitetlenkedem.

Amikor a fordulatszámmérő elérte au 1800-as értéket, olyan elementáris erővel kezdett húzni a kocsi, hogy az valami elképesztő.

A kilométerórát meg se néztem, de a fordulatszámmérő mutatója úgy rohant a 4500-5000-es érték felé, mintha mágnesezve lenne.

VAlami ilyen gyorsulást várok el egy olyan autótól, amit sportosnak mondanak.

Ültem már erős autóban, igaz csak keveset vezettem, de a polgári kocsik között nem találtam még olyat, ami ennyire megnyomta volna a hátamat.

 

A megjelenéséről nem kell sokat mondanom, hiszen mindenki ismeri.

Pont megfelelő mértékű sportosság, de nem harsány spoilerek, rikító feliratok, cél nélküli diffúzorok.

 

Apró jelek mutatnak csak arra, hogy ez nem akármilyen autó, de ha ezeket megnézzük, felfedezzük benne az erőt.

 

A beltérben a bőr finom illata (3300 lefutott km-t mutatott az óra), minden elérhető, semmi sincsen túlbonyolítva.

 

Mindent összevetve megint meggyőztem magamat arról, hogy egy ilyen kocsi kiválóan alkalmas a család biztonságos és gyors fuvarozására, miközben lehetőpséget ad "állatkodni", ha az ember egyedül találja magát egy néptelen, kanyargós országúton éjszaka...