Igenigen!!!Megérkeztem!!! :-))

Gazdi ölébe bújva viszonylag szerencsésen vészeltem át életem első autózását,a végén annyira belejöttem,hogy igazából ki sem akartam mászni,kellett egy kis fizikai rábeszélés...:-) A szomszéd kutya rögtön érdeklődött irántam,eléggé hangos volt,nosza,ennek a fele sem tréfa,ilyet én is tudok! Biztos,ami biztos,bemásztam a kocsi alá és pár percen keresztül onnan adtam annak a "másiknak" a tudtára,hogy nekem is van hangom ( és nagyon be voltam tojva,de ezt sztem senki nem vette észre...;-))) Miután egy kis rábeszélés,no meg egy kis elemózsia hatására kimásztam,megismekedtem egypár addig ismeretlen kétlábúval,akik úgy tűnik,szimpik lesznek,úgyhogy valszeg maradhatnak. Volt ott egy kis kétlábú is,sztem olyan kölyök,mint én,csak másik falkából,hát ő tüneményes volt, sztem nagy haverok leszünk, Megszaglásztam,mire elkezdett nevetgélni,majd meg is simogatott! Ezután faképnél is hagyott,úgy tűnik,ezzel ő le is zárta az ügy jelentőségét és teljesen természetesnek vette a továbbiakban a jelenlétemet. Nem is értem,a többi kétlábú minek ajnározott állandóan, így sem tudtam,merre vagyok arccal ( vagyis kutyapofával) ! Miután kaptam enni -sajnos ezen a környéken sem mérik túl bőkezűen a kaját - lassacskán kezdtem magamhoz térni. Meg kellett ismerkednem a nagyhangú szomszéddal is,mert kinyitották a kertkaput és odajött,de azért nem volt olyan vészes,talán ki fogunk jönni egymással. Ő is nagyon szereti a kis kétlábút,úgyhogy biztosan jó fej lehet,úgy látom, az új falkámhoz tartozik ő is. Szóval sűrű napom volt, kaptam vacsit is - keveset !:-(((- úgyhogy most szunyálok , de holnap jobban megnézem magamak ezt a környéket,végül is az ember kutyája sosem tudhatja biztosan,hová is csöppent....!