Szabó Lőrinc

Örökzöld bánat

Fagyöngy, örökzöld
  szomoruság,
dicsekszik veled
  a havas ág,
veled remél és
  emlékezik:
látja új lombját
  s a tavalyit!
Üzent a tavasz,
  hogy jön megint,
és kezd a lélek
  mozdulni, mint
a rügy a dermedt
  kéreg alatt:
érzi az első
  napsugarat,
szétnéz s a halálos
  téli napok
után már az is
  öröme, hogy
mint az örökzöld
  fagyöngyöt az ág,
élőnek látja
  a bánatát.