A gyerekszeretettel nálunk sem volt gond. Maci (a 4 éves szuka) állandóan a gyerekek után kajtatott és mindig nagyon vigyázott rájuk. Sosem ugrált fel rájuk (pedig felnőttekre szeretett - de már leszoktattuk erről), nem sodorta el őket, lépett a lábukra stb. Viszont minket is úgy üdvözöl, hogy megnyalja a kezünket, a kicsiknek meg pont az arcuk van jó magasságban. Ha meg elesnek, vagy valamiért bömbölnek, akkor rohan és szabályosan felnyalja őket a földről. Ezt meg nem szeretik. Azért most már lassan felfogta, hogy ez nem olyan népszerű, de időnként nem tudja visszafogni magát.
Aida (a kölyök) meg egyszerűen kölyöknek nézi a gyerekeket. Most már azért időnként visszafogja magát, de ha nagyon örül még mindig ugrál, birkózik velük (harapásról már majdnem leszokott). És ügye amikor visítva szaladnak el a gyerekek, azt ő időnként úgy értelmezi, hogy vele akarnak játszani...