Bukásra állsz.

Elboruló elmédben, mint távoli szavak,  verődnek vissza a zajok... a kréta ropogása... elfolynak az arcok, és pillanatra világosan látod a végtelent, amelyről e  percben jelentette ki a felelő, hogy ott a párhuzamos vonalak  találkoznak. Látod a végtelent... nagy, kék valami... oldalt egy  kis házikó is van, amire fölül fel van írva: "Bejárat a negyedik  végtelenbe." A házban fogasok vannak, ahol a párhuzamos  vonalak  leteszik a kalapjukat, aztán átmennek a szobába, leülnek a  padba, és örömmel üdvözlik egymást... a párhuzamos vonalak,  igen... a végtelen, a megértés, a jóság és emberszeretet osztályában, ahová te soha eljutni nem fogsz... ama "felsőbb  osztály", melybe "elégtelen eredmény miatt fel nem léphetsz"  soha.

(Š Karinthy)