Új év, de milyen remények?

 

 

 

 

Székesfehérvár - Ezen a héten feldobják a labdát a férfi kosárlabdabajnokság A-csoportjában, és kezdetét veszi a bajnoki pontvadászat. Új év következik, új reményekkel. Az Albacomp hívei minden esztendőben izgatott örömmel, bizakodva várták a startot, de hét éve immár hiába.

 

 

Annak ellenére füstbe ment terv volt az elmúlt évek alatt a mindig éledező remény, hogy a csapat 1 ezüst- és 3 bronzérmet is szerzett. De (eddig) tudomásul kellett venni, az aranykor 2000-ben véget ért. Egyelőre?

Az Albacomp csapatának a keretében nagy változás ment végbe a nyáron. Változott a vezetőedző személye, 7 játékos távozott, ugyanennyi új kosárlabdázó érkezett. Ez azt jelenti, hogy az alapoktól kezdik építeni az együttest. Fiatalokkal, a vezetők tartották a szavukat, és valóban a jövőt tették a célkeresztbe. Matus Gábor, a csapat fiatal szakvezetője az előző bajnokságban a veszett fejsze nyelét vehette át menet közben, együttese végül a 6. helyen végzett. A szakosztály irányítói az ifjú edzőnek megadták a folytatás lehetőségét, az új szakvezető, a tapasztalt, jó szakember hírében álló, és a nyáron szerződtetett szerb Goran Miljkovics mellett. Tanulhat a mestertől, és bizonyára eljön majd Matus Gábor ideje. A nagycsapat mellett a jövőt képviselő Fehérvár-Kodolányi KC szakvezetőjeként is bizonyíthat, miközben az Alba fiataljait a B-csoportban készítheti fel a jelen és a jövő megpróbáltatásaira. Goran Miljkovics dolgozott már Magyarországon, a Szolnokkal és a Kaposvárral a legjobb 4 közé jutott, Sopronban ehhez nem voltak meg a feltételek. A legutóbbi esztendőben Szlovákiában a Kosice TU együttesével a bajnoki aranyig menetelt. Kassáról két játékost hozott magával, a 23 esztendős szlovák válogatott irányítót, Robert Nubert, valamint a bedobó Velibor Radovicsot. Mindenki nagy örömére sikerült megszerezni a hon legjobb irányítóját, a válogatott Simon Balázst, két volt albás fiatalt is hazacsábítottak, Dávid Gergő és Soós Gábor újra itthon pattogtat. Mindketten sokat fejlődtek távollétük egy, illetve három éve alatt. Két fiatal amerikait is igazoltak a nyáron, Christian Brown bedobót, és Kenneth Henderson erőcsatárt. Ez a hét játékos érkezett az elbocsájtott Marciulionis, Philips, Lowe, Brigitha, Góbi Henrik, Horváth Ákos, Kámán Tamás helyett.           Minárovits János szakosztályelnököt arról faggattam, az elmúlt, felemás évek után milyen várakozással tekint a szombati rajt elé?       - Számomra minden olyan szezon csalódást jelent, amikor nem jutunk a döntőbe. Remélem, idén ott leszünk a végelszámolásnál, még ha nem is ígérkezik ez könnyűnek, mivel nagyon kiegyensúlyozott bajnokság elé nézünk, és ez öröm a nézőknek, a szurkolóknak. Mentálisan jobbnak, lényegesen lelkesebbnek tűnik a mostani társaság, de még nincs együtt a csapat, sokat kell dolgozni ahhoz, hogy kialakuljon, és készséggé váljék az a játék, ami sikerre vihet, ami szórakoztatja, és kicsalogatja a csarnokba a közönséget. Ez persze természetes, hiszen alapjaiban változott meg az együttes. Ami a vezetés munkáját illeti: már együtt van a társaság, megtettük a dolgunkat, a keret kialakításánál volt feladtunk a szakvezetővel együtt, itt véget ért a beavatkozásunk, és csak akkor vállalunk újabb szerepet, ha valami miatt segíteni kell, ettől kezdve a szakmán a sor. A közönséggel együtt jó meccseket szeretnénk látni, és persze minél több találkozót meg kellene nyernünk ahhoz, hogy a végén célba érjünk - jelentette ki az elnök.             Nagy Gábor, az egyesület elnöke az alábbiakat tette hozzá az elnök mondanivalójához, nem a reményt, hanem az elvárást tekintve.       - Senki nem boldog, ha a csapat a 6. helyen végez. Több mint 10 évvel ezelőtt még örültünk volna ennek az eredménynek, de ettől ma már lényegesen több kívánható az Albacomptól. Nem könnyű úgy jól szerepelni, hogy nem szurkolást, hanem folyamatos kritikát kapnak a játékosok a szurkolóktól, olyat pedig még nem láttam, mint ami itthon szomorított el, hiszen a 6. hely után megdobálták a csapatot. Persze annak sem örültem, amikor két éve fanyalgás volt a reakció a második hely elérése után... Az eredményességhez az kell, hogy higgyen egymásban csapat és közönsége, higgyék el, hogy mi mindent megtettünk annak érdekében, hogy sikeresélyes együttest állítsunk össze, a játékosok pedig mindent megtesznek a győzelemért. Nem hiszem, hogy jó megoldás volt, amikor a drukkerek a főszponzort megtalálták , hiszen nélküle aligha lenne minőségi kosárlabda. Tudomásul kell venni: a magyar férfi bajnokság rendkívül kiegyensúlyozott, szerencse is kell a sikerhez, a Szolnok sérülés nélkül tudta 7 emberrel megnyerni a bajnokságot, nálunk rengeteg volt a maródi, arról nem is beszélve, hogy a legjobbunk félidőben se szó, se beszéd itthagyott bennünket. Nagy rizikót vállaltunk azzal, hogy jószerivel a teljes csapatot lecseréltük, és még a mostani kereten is lehet, hogy igazítani kell. Csalódottak lennénk, ha nem kerülnénk az első három közé, és azt sem hiszem, hogy szemlesütve kell majd somfordálnunk, ha harmadikok leszünk. Összeszokatlan a csapat, és vannak szerkezetbeli hiányosságaink, nem minden külföldi leigazolása tűnik telitalálatnak - így Nagy Gábor.           Halm Rolland szakosztályigazgató szerint:       - Nagymértékben függ idei szereplésünk attól - amellett, hogy igyekeztünk mindent megtenni azért, hogy jó csapatunk legyen -, miként igazoltak a többiek, mennyire lesznek erősek az ellenfelek? Egészen biztosnak látszik a most rajtoló bajnokságban is, az első hat közül bárki lesz bajnok, nem érdektelenül állhat a dobogó tetejére. Jó dolog lesz, hogy magunkat is ezek közé tartozónak véljük, és vélik a szakmabeliek. Idén is döntőbe akarunk jutni, még akkor is, ha a válogatottak és a külföldiek mellett fiatalok, és saját nevelésű kosarasok alkotják az együttest. Harcos, szívvel-lélekkel kosarazó csapatot szeretnénk, már csak azért is, mert küzdőszellem nélkül sehova sem érhetünk. Sok munka áll még előttünk, szükség lesz a türelemre részünkről, de leginkább a szurkolók részéről. Hiszem, érdemes lesz az Albacomp meccseire járni! - mondta az igazgató, aki részese volt a három fehérvári bajnoki aranynak.           Mit mond a szakma?       - A klubnak megvan a koncepciója, amivel egyetértek: új csapatot építünk, sok fiatal játékossal, de ez nyilván sok munkát és sok időt jelent egyúttal. Mindenki tisztában van ezzel, és meg is tesz mindent azért, hogy minél hamarabb összeálljon a kép , amit látni szeretne mindenki. A sport a győzelemről szól, minden meccset meg akarunk nyerni, de soha nem lehet előre tudni, hogy mi történik az éppen adott 40 perc során. Nyolc nagyon erős csapat várja a startot, minimum a négy közé kell jutnunk, de legalább ennyire lényeges, hogy két-három fiatalt beépítsünk a csapatba. Ezért kell sokat munkálkodni. A védekezés alakul, a támadójátékban sok tanulnivalónk van, de hiszem, hogy hétről hétre mindig jobbak leszünk. Sajnos kevés volt a rendelkezésünkre álló idő - mondta Goran Miljkovics.           - Felemás volt az, amit eddig tapasztaltunk a két tornán, és a két előkészületi meccsen. Voltak nagyon jó játékaink és kevésbé jók. Látszik, idő kell az összeszokáshoz, de biztos vagyok benne, hogy rövidesen együtt leszünk. A mélypontot a hazai tornán, a Pécs elleni meccs során éreztem, a lengyelek ellen már jól játszottunk. Még nem találtuk meg a ritmusunkat, azon dolgozunk, hogy ne legyen gond ezzel. Van mit fejlődni a csapatjátékban, védekezésben, támadásban, de küzd, harcol mindenki, ezzel már nincs gond. Irányítóként megtaláltam a hangot a társakkal, az edzővel, tehát joggal bizakodom. A pécsi torna után lehet, hogy kissé elbíztuk magunkat, így idejében jött néhány nem kellemes, de mindenképpen szükséges pofon - foglalta össze mondandóját Simon Balázs csapatkapitány. Ezek után érdeklődve várjuk az idei bajnokságot.