Na, volt egy kis időm. Keresgéltem az elmentett régi dolgaim között csirkesütés-ügyben, és úgy látom, sokkal jobban meg fogom én bonyolítani ezt a csirke-projektet, mint eddig gondoltam. Ha csak le nem beszéltek. Szóval: Heston Blumenthal úgy süt csirkét, hogy "8%-os sóoldatban pácolja hat órán át, hűtőszekrénybe téve. A só először ugyan dehidratál, de közben megváltoztatja a fehérjék szerkezetét, aminek következtében a hús több folyadékot lesz képes befogadni és a sütés folyamán megtartani.
Hat óra elteltével leönti a sós levet, a csirkét alaposan lemossa, majd egy órán át tiszta vízbe áztatja, közben többször cserélve a vizet (ez fontos a sós és nem sós közeg közti ozmotikus nyomáskülönbség, a folyadékcsere fenntartása érdekében). A csirke ekkor sótlanodik, közben fehérjéi megszívják magukat vízzel."
Utána forró-jeges-forró-jeges vizekben történő megmártás jön, amitől a bőre majd ropogós lesz a végén és csak ekkor kezdi sütni. 60 fokon, 4-6 órán át. Innen nagyjából stimmel a tiéddel, de a végén konyhai fecskendővel (ilyenem nincs) belefecskendezi a pecsenyelét.
Szóval azt hiszem, valahogy vegyíteni fogom a két módszert, de mivel időm mint a tenger, ezt a pácolást is megejtem. Fogok a vízbe tenni zöldfűszereket, mert az van a kertben rengeteg. Kakukkfüvet és rozmaringot tuti, meg talán fokhagymát is, de abban még nem vagyok biztos. (Bár, azt azért nem tudom, hogy ez utóbbinak van-e értelme, mert nem tudom, hogyan viselkednek a fűszerek ebben ozmotikus jövés-menésben. Talán azt kellene megérteni hozzá, hogy a sóval együtt vajon bejutnak-e a fűszerek molekulái a csirkébe? Tartok tőle, hogy lévén /illó/olajokról? van szó, nem. Akkor meg fölösleges.)
Beszéljetek le vagy rá bármire, nyitott vagyok az ötletekre!