Nekünk nagy szerencsénk van, mert a megfelelő ovi és most az isi is 200m-en belül van. Így aztán 7 után kelünk, nincs idegeskedés, gyerekkel türelmetlen, ingerült beszéd, van nyugis reggeli, ruhakiválasztás, sőt, egy kis hörcsögsimogatás is belefér :-)). Útközben találkozuink a tanítónénivel és a haverokkal, így teljesen vígan indul a nap. Mi egy domb tetején lakunk, több suli is gyalogosan elérhető lett volna, viszont észtveszejtő mennyiségű lépcső megmászásával. Egy-két buszbegállónyi távolságban mi is gondolkodtunk, de autózásban itt Bp-en semmiképp, mert aki mostanság ismerős errefelé, az tudja, hogy egyenlő egy öngyilkossági kísérlettel a reggeli csúcsban bárhová is eljutni. Szóval pl. szerintem vidéken és simán elautókáznék egy jó suli miatt a másik településre, de itt nem ülök autóba. Amit végképp nem csinálnék, az az, hogy a vonzáskörzetből hordjam be a gyerekeket hajnalban Bp-re. Nem is értem, miért olyan nagy divat ez, mert látom a rokonoknál, milyen horrorisztikus.   

Hát igen, értelemszerű, hogy korkülönbséges gyerkeknél nem lehet csak a tanítónéni személyén a hangsúly, ha a többiekére nincs garancia. Na ja, ezért kell ikreket abszolválni :-DDD