Annó jó régen (de legalább akkor biztosan) létezett egy angol nyelvű Amarok levlista, ami Mike Odlfield fanok gyűjtőhelye volt. Ott volt non-Mike Oldfield section is, ahol azok a zenecímeket osztották meg a rajongók, amik valamiképpen köthetők voltak Mike Oldfield munkásságához. Ha másképp nem; lazán szubjektív asszociáció révén. ;) Ha valaki szereti a TB III Serpent Dream-jét, ahol egy tehetséges gitáros kapkodja fürgén ujjait egy spanyol gitáron, annak érdemes lehet továbbolvasnia e hozzászólást. ;)

A piros háromkötetes magyar Zenei Lexikon leírása alapján; létezik egy gyors hármas ütemű eredetileg énekelt tánc; a FANDANGO, főként Közép és Dél-Spanyolországban. 5-6 soros (nyolcszótagú) strófái szólhattak foglalkozásokról, de akár vallásos témájúak is lehettek. Kísérő hangszer lehetett a gitár és a kasztanyetta. A táncot félbeszakító copla, egészen szabad ritmusú volt a gyakorlatban. Lassúbb baszk változata előfordul Glucknál, sőt Mozart Figarójában is.

Én két monumentálisan grandiózus Fandangót ismerek.

- Antonio Soler (1729-1783), spanyol zeneszerző: csembalóra írt, több mint 10 perces, 146-os számozású káprázatos Fandangója

- Luigi Boccherini (1743-1805), olasz zeneszerző, aki Madridban halt meg: D-Dúr Gitár-kvintettje No.4 G.448 (eredetileg: gitárra és vonósnégyesre). Kb. 7 perc, lassú bevezetéssel együtt 8 perc -> egy magas hőfokú szenvedélyes izzás. :o)

Utóbbit két csembalóra átírt változatban ísmertem meg a két zseniális csembalista: William Christie és Christophe Rousset előadásában.(Az album a nagy kedvenceim egyike, többtízszer hallottam már elejétől a végéig /nem mazsolázva/)
http://www.amazon.fr/Boccherini-Quatuors-pour-deux-clavecins/dp/B00007EEK4

Boccherini Fandangójában elképesztően sok hang van, amit a 'halk' 'laza' spanyol gitár "könnyedén" prezentál, de a nála sokkal 'keményebb' csembalón hangorgiává duzzad, egészen különleges éteri hangulatot kölcsönözve az egésznek (hasonlóan Soler művéhez). A hangok ilyen tobzódását én se azelőtt, se azóta nem tapasztaltam. Egyszerűen imádom, akárhányszor meg tudom hallgatni. Tulajdonképpen egy - nem túl bonyolult - vezértéma van, a különféle rétegekben végtelenségig variálva, dúsítva, fokozva.

Na Boccherini Fandangóját nemcsak két csembalóra írták át, hanem gitárnégyesre is (sajnos értelmes url-t nem találtam hozzá). Tehát marad a gitár, de a vonónégyest három másik gitár helyettesíti. Ki más lenne alkalmasabb ilyen felállásra, mint a Los Romeros gitárnégyes, akik egy család, elképesztő klasszikus képzettségű gitártudással. /Rodrigó klasszikus szimfónikus zenekarra és gitárra íródott kortárs műveit is ők játszották fel 3 CD-re, amit tudtommal a legautentikusabb felvételnek tartanak./

Na ez a gitárnégyeses Fandangó minden képzeletet felülmúl. A hangorgia megmarad, de sokkal finomabb zene szövetbe ágyazottan. Ajánlom mindenkinek aki szereti a Serpent Dreamet, nem fog csalódni benne. Egy hátránya van, hogy itt a végén pluszban van kasztanyetta is, ami ugyan autentikus, de nekem egy kicsit hazavágja a tökéletes élményt, nagyon erőteljes kontrasztot képező hangzásával.