Olyan fogyasztóvédelmi rendszert amely azokat a dolgokat ellenőrizné amikről mi itt beszélgetünk (tőketerhelés, sürítményezés, évjárathamisítás, savcserélés, tanninpótlás, glicerinezés, etc) olyan beruházásokkal lehetne létrehozni és olyan költségekkel lehetne csak üzemeltetni amely egész egyszerűen nem vállalható.

A magyar bor nem akkora üzlet, hogy érdemes legyen sokszázmilliós laborokat felállítani és ellenőrök regimentjét további százmillikókból fizetni, hogy járják a borvidékeket és ellenőrizzék a tízezres nagyságrendű ültetvényt, pincét.

Ez az egész nem hozzáállás kérdése és nem az ungarisztán trehányságok számlájára írandó dolog, hanem simán nincs gazdasági realitása.

A bortörvény amúgy szerintem nem kimondottanm rossz, bár vannak benne vitatható elemek. A borvidéki szabályozások viszont helyenként bizony tényleg nagyon furcsák és szerintem azokat is képtelenség ellenőrizni.

Szép dolog a mindenféle hegyközségi korlátozás meg a számolatlan míveskör meg céhesgitegylet...de ki fog kijárni az ültetvénybe és ki fogja megszámolni a fürtöket? Merthogy az nem kunszt, hogy egy párhektáros tábla külső akár 4-5 tőkéjén még 6-8 fürt van a belsőkön meg mondjuk 20. Ugyanúgy ki fog 7/24 üzemódban ipari (infra) kamerát szerelni a sokezer pincébe, hogy ellenőrizze mit rak a borász a hordóba? Megmondom... senki. Ezért van az, hogy az olyan szabály ami nem ellenőrizhető az szerintem bakfitty.