Csorba Győző

Bolond cifrázgatás

Szemem elé, hogy a jövőt addig se lássam,
kendőnek vontalak, hogy a jövőt, melyet
növő barlang-torokként tolnak felém az órák.
Kell a jótét zavar a makacs közeledésben.
 
A holt hívő kezéből kihullott az ecset:
a szürke szürke most, a fekete fekete;
nagy tömbökben zuhan rám a változhatatlan,
fondorlatok pajzsát emelhetem csupán fölém.
 
Bogos hurkot kötöttünk a nyílegyenes útra:
váratlan tájak nyíltak, forogtak körülöttünk.
Ha kételkedtem is, azért csak hittem is,
hogy elsüllyedt a cél, szabad lett újra lábom.
 
Gyönge vagy, gyönge vagy, mint seb-pólyán a vér,
szivárványon, ködön átüt az örök éjjel.
Kitérő, torpanás, agyonszőtt-szépített kaland:
bolond cifrázgatás: a vége így is, úgy is egy.