Ha már vallás-filozófia fórum, egy gyülis történetet megosztanék. Az egyik bibliaoktató megkért hogy egyik szombaton kora reggel vonattal utazzunk Ajka mellé Devecserbe, és egy kis gyaloglással a Sándor-majorba szolgálni. Mondtam oké. Hozzá kell tegyem, tél volt, nagyon hideg, és szakadt a hó. Amikor a vonat megérkezett Devecserbe, azt gondoltam néhány percig gyaloglunk, és ott vagyunk. Tévedtem. Kimentünk Devecserből gyalog, és az úton a szakadó hóban gyalogoltunk 1 órán keresztül. A bibliaoktató megdícsért hogy szépen bírom a hóban történő gyaloglást. Gondoltam magamban: ha a párom lenne itt mellettem, akkor valami kis női nyavalygás biztos kijönne belőlem, de a pásztor mellett nem mertem szólni semmit. Aztán befordultunk egy kis erdőbe, és kiderült hogy ez olyan szolgálat ami a cigányok fele történik, az erdőben egy kunyhóba érkeztünk, ahol megörültek nekünk, ők keresztény cigány család voltak, a Biblia Szól Gyülekezet mindenkire gondol, még a cigányokra is. Ez a család nagyon kedves volt, megtért keresztények voltak. És én nagyon elszégyeltem magam, mivel egy szép hosszú téli kabátban voltam, úgy néztem ki mint aki az önkormányzattól jött kitelepítés okán, és ha tudtam volna hogy ide jövünk, akkor egy sportos télikabátot veszek fel, mivel van nekem sportos is, azt amit az Alpokban szoktam használni. Kávéval kínáltak, elfogadtam, és örültek hogy elfogadtam Tőlük a kávét, nagyon rendesek, kedvesek voltak, de nagyon szegények. Volt Bibliájuk is, a férfi megkért hogy olvassak fel Nekik a Bibliából, mivel Ő nem tud olvasni, és keseregve mondta hogy Őt érdekli a Biblia, van is Neki, de sajnos nem tud olvasni. Aztán a pásztor gitározott, magával hozta a gitárt, én is énekeltem. Amikor hazaértem este a gyönyörű családi lakásba, én bizony elszégyeltem magam. Mások milyen nehéz körülmények között élnek...