De a kerdes megint felmerul. Miert nem a ferfiak? Ok nem akarnak kenyelmet?

 

Nem tudom, az usákoknál hogy van, de errefelé nem megbecsült a háziasszony munkája. Megy a duma, hogy Szent Anyaság, gondoskodás, "óh, nekem nem lemondás..." így meg úgy, de közben érezni a lenézést a háziasszonyi minőségben leledző nők felé. Azok, akik könnyűnek, "semmiségnek" tartják a háziasszonyi munkát, egyúttal alantasnak is tartják, olyasminek, amit egy hülye is meg tud csinálni, tehát aki ezen kívül nem folytat más, értelmes tevékenységet, az valamiféle másodrendű állampolgár. Érdekes ez a kettősség egyébként, hiszen egyrészt elvárják a nőktől ezt a szerepet, másrészt viszont semmire sem becsülik őket érte.

Ebből adódik a logikus következtetés, hogy ezek az emberek miért nem vágynak az efféle életformára, bármennyire is "könnyű".

 

A nok otthon tudnak maradni csalad mellett, akar egesz eleten at, es nem lustasag miatt, a ferfiak viszont nem.

 

Már aki. Én ezt is eléggé elvárásszagúnak érzem; "a nők erre vágynak, és pont". Ha valaki mégsem "csak" erre, rögtön megkapja az önző, abnormális, szőröslábú, baszatlan címkéket. Ld.:

 

Óda napjaink karrierista hölgyeihez...

 

Nyirkos lett a cicim a pusáp alatt,

Mer az ofiszban a mítingen nem éri a nap,
Pedig, asz'ondják, a szilikonnak jót tesz az úvé,
Mint hó végén a számlámnak az aputól jött lóvé.

A nonfigi a derekamon marha jól mutat,
Tolatáskor jelzi az agyamhoz az utat,
Bár szolcsiban a csajok szerint egész jó a mellem,
De nem nyerhetnék vele még a légzsákom ellen.

Kígyóbőr csizmám, kicsit több volt, mint hetven,
Külsöm, mint egy statisztáé a LeniKrevic klipben.
Mango szatyor, telcsi, szájfény felken,
Fontos az összhang, a trendem rendben.

Karrierem építése nem egyszerű feladat,
Gyakran kell térdelnem, az asztalok alatt.
A píáros szakma nem könnyű kenyér,
A háton fekvő egértől kérges lesz a tenyér.

De hagyjuk is a munkát, mert sietek éppen,
Talizunk a csajokkal a Liszt Ferenc téren.
Péntek esti "Szex és Nyújork" paródia túra
Ez a nagyvárosi, kozmo, trendi kultúra.

Egy negyvenes ügyvéd, álmaim lovagja,
Bájos az a poci, ha fakormányra rakja,
Nem minden a külső, tartja a mondás,
Dzsípiesz és klíma nélkül hiába vagy Hondás.

Ha eltűnnek a pasik, az ágyjelenet után,
Hogy miért történik veled, te csak nézel bután,
Főzni azt nem tudsz, és nem akarsz gyereket,
Egy liter tejért meg nem tartunk tehenet.

Húspiaci értéked, ahogy konvergál a nullához,
Sorsod, mint a folyó, mely olvadáskor hullát hoz.
Macskát tartasz gyerek helyett, beszélsz a kutyádhoz.
A vénlányok klubja lassan téged is elátkoz.

Nem az élet ver, hanem Te szívatod magad,
Kicsit sokat néztél tévét, átmosta az agyad.
Bármit is mond anyukád, és tömi fejed a média,
Az az út, amit jársz, az nem vezet sehova.

Családod az nem lesz, igaz lóvé, mint a pelyva.
De a temetőben tudod, nincs menedzser fejfa,
Az önmegvalósítás, meg a karrier a fő cél,
Te döntöttél, cicám, eszed, amit főztél.

 

(Ez csak szerintem szar?)