Sziasztok! Nem is tudtam, hogy van ilyen topik! :-O Akkor itt a helyem :-))) Majd mindjárt felpörgetjük... már ha lehet csatlakozni ;-)
*drága, drága Sirius, akivel ez a... Rowling ilyen setesután elbánt... örök harag miatta.... hrrrrr.... :-SSSSSS*

Szóval, ami engem illet, a könyveket csak közvetlenül az első film megnézése után kezdtem el olvasni, úgyhogy a filmélmény volt előbb. Nálam úgy alakult a helyzet, hogy az elsőben Alan/Piton lett a kedvenc, aztán a másodikban csatlakozott hozzá Jason/Lucius. De akkor még nem tudhattam, hogy színre lép valaki, aki a már akkorra kedvenccé vált Sirius - számomra - pörfekt megformálója lehet :-D Úgyhogy korábbi rajongásom "tárgyai" enyhén szólva háttérbe szorultak... :-P
A 3. könyvet kiolvasva nekem egyből nagy kedvencem lett a karakter (és a könyv is), de igazából nem volt konkrét elképzelésem, kire illene a szerep, főleg külsőre nem. Inkább a karakter jelleme fogott meg, mindaz, amit ártatalanul bebörtönözve kellett átélnie rabként, és hogy 12 év szenvedést maga mögött hagyva egyszer csak megjelenik. Nagyon megörültem, hogy imádott nagy kedvencemet előrángatták a süllyesztőből, és egyből klappolt, hogy Gary igenis lehet Sirius. Nekem bejött a 3. filmben is (sőt időnként kifejezetten dögösnek találtam, de ezt majd máskor :-P). Szerintem egy könyvet olvasva általában mindenkinek árnyaltabban jelennek meg bizonyos benyomások, de mikor arra kerül a sor, hogy azt a "valóságban" is látjuk, bizony egész másképp tud hatni, és úgy érzem, ilyen szempontból a film következetes volt, akár tetszik akár nem (ez most durva példa, de ha a szerencsésebbek között vagyunk, és csak olvasunk pl háborúról, van egy elképzelésünk róla, de fel se tudjuk fogni, milyen szörnyűséges lehet, amíg ne adj isten át nem éljük). Egy film persze közel sem adhatja át azt, amit az ember maga tapasztal, de a látvány is néha elég, hogy érzékeljünk valamit belőle. Nekem teljes mértékben hiteles volt az az őrület, a hosszú évek szenvedése, és az Azkaban minden mocska, amit Sirius képviselt (tudom, valamilyen szinten a HP mese, egy kitalált világ, de a részek is egyre sötétebbek, nem lehet olyan a film se mint egy tarkabarka csillogó tündérmese, igazából az 5. film Azkabanának látványa döbbentett rá, milyen borzalmas lehet ott lehúzni akár egy napot is - külön gratula a filmeseknek)
Lehet, hogy sokan egy tiszta, szép fogsorú, haját a szélben szépen lobogtató, frissen borotvált görög istent szeretett volna látni, de részemről az nem lett volna hiteles. Persze ízlésen nem érdemes fennakadni, mindenkinek más, hogy kit mennyire talál "Siriusos"-nak, vagy mennyire jóképűnek stb... de ennyi év szenvedés meglátszik, még ha azt nehéz is elhinni.
Hirtelenjében ennyi, csak a 3. filmmel kapcsolatos észrevételekhez akartam hozzáfűzni ezt+azt :-) Azért remélem, az 5. többeket is kiengesztelt valamennyire... vagyis látom, hogy azért akadnak olyanok, aki legalább megbékéltek vele... :-) Ja, igen, én az "imádom Garyt Siriusként" táborba tartozom :-)))) ha eddig nem derült volna ki :-P

Nos, a könyv, ugyan még nem olvastam a 7-et (igazából a 6-nak is csak mostanában állok neki *pirul*), de olvasgattam a fórumokat, és sok mindenről tudok... Sirius szobájáról is, az nagyon poén :-DD Úgyhogy egyelőre csak a többiről tudok nyilatkozni. Az 5-ös könyv Sirius szempontból szerintem mindenkinek nagy csalódás volt. JK kitalált egy jó karit, kicsit terelgette még, hogy legyen Harrynek valakije, aztán puff... az egész boltív história... amúgy érdekes lenne, foglalkoztatná az embert, de így, hogy magyarázat a későbbiekben sincs, eléggé kényszermegoldásnak tűnik... :-/ Hát evvan...

És hogy legyen valami vizuális élmény is :-DDD