Ha ezt komolyan gondolod, akkor hogyan lehet gusztusod politikai ügyekben megnyilvánolni? Elvégre - mint mondod - az egész egyetlen merő mocsok...

Egyébként az ilyen helyzetekben szokták Rudolph Giuliani polgármestert és zéro tolerancia programját citálni: szerintem pontosan a politikai elitet átható pénzszag miatt nem szabad annyiban hagyni a legkisebb erkölcstelenségeket és szabálytalanságokat sem. Mégha hosszú menet lesz is...

Mielőtt visszakérdezel: igen, a Fidesz-képviselők közel annyi igazgatótanácsi tagságot és egyéb nyúlási lehetőséget begyűjtöttek, ők is kussoltak a felháborító ingyenjuttatásokra, mint a kormánypártiak. Nem is vállalkoznék a parlamentben lévő tiszta kezek megszámlálására (de azt sem hiszem, hogy a washingtoni képviselőházban jelentősen eltérő volna a helyzet).

Szerintem ez a helyzet nem azt jelenti, hogy fel se tegyük az erkölcsi és politikai kérdéseinket. Épp ellenkezőleg: fel kell tennünk kérdéseinket, s rá kell mutatni az erkölcsileg megbukott képviselőkre (s közben reménykedjünk abban, hogy a törvény alkalmazói pedig megfogják a törvény által megbukottakat). Általánosító erkölcsi ítéletekből nem lehet kiindulni. Gondolj bele: mondhatjuk-e vajon azt, hogy az ügyvéd mindig hazudik, a nőgyógyász a jattra hajt, a skót fukar, az ír iszákos, a paraszt bunkó, a cigány ...? Hogy lehetne akkor hasonló általánosításokat szajkózni a napi politikában?