A családi példa hat, nálam az ellenkezőjét érte el, pont mert nagyon kötelező és dogmatikus volt, és hátrányosan is érintett, ez is hatás :)

Szerintem teljesen normális az orvos mama :)))
Én nem szeretném sem magam, sem a családom kiszolgáltatni az egy keresős megoldásnak, akármi történhet (és ezt jelenti az is, ha a nagy eltérés van a papa-mama keresete között). Ok, a mai átlag magyar 1 kereset kevés, de ha én itthon vagyok 6-10 évet, akkor kvázi kényszerítem a férjem a sok munkára, ami egy öngerjesztő folyamat, ha gond van (betegség, munkanélküliség, válás), akkor rögtön baj is van.

Ha valakinek szíve vágya akár 10 évig otthon maradni és gyereket nevelni és a párja is jónak látja és értékeli, nincs gond. Akkor van, ha ezt elvárják, miközben semmibe nézik a gyereknevelést+háztartást és folyton az orra alá van dörgölve, h őt eltartják, miközben férj 10 órázik...

És lassan körbeértünk: attól, h van, aki szeret otthon maradni, ez nem jelenti azt, h MINDEN nő szeret otthon maradni, mint ahogyan fordítva sem.
A gond ott kezdődik, mikor rásütik a nőkre, h rendes anya min. a gyereke 3 éves koráig otthon van, közben vezeti a teljes háztartást és ÉLVEZI (ha nem, akkor máris büdös karrierista) és utána is első a család, akármi a foglalkozása. Mindeközben a férfi dolgozzon, szereljen, pihenje ki a munkát és esetleg segítsen néha a feleségének. Mert ez természetükből adódik...