Ezzel én is így vagyok. Nem segít, hanem végzi a házimunkát. Max. én segtek, mikor átolvasom az írásait, de ha pl. tesztelem a céges programokat, az nem segítség, mert közös a cég...

Györgyi, a doki dologgal nagyon beletrafáltál, nálam a család úgy választott középsulit, h ne menjek dokinak, én akartam, de azért egy 14 éves érdeérvényesítő képessége nem 100%.

Amit érzel az autószerelővel kapcsolatban azzal már nálam is próbálkoztak pl. Praktikerben vagy a villanyszerelők: jó sok szakkifejezés, hogy zsongjon a fejed és érezd magad szőkének. Ilyenkor én is mondok nekik néhányat az én szakmámból és hamarosan értjük egymást...

Igen, most itthon vagyok, de mikor dolgoztam, akkor sem volt máshogy (kivéve gyerekes dolgok, mivel még nem volt). Most pl. ha itthon van ő pelenkáz, altat, írás közben is, mivel írni nem lehet folyamatosan egész nap... És hamarosan "rosszabb" lesz a helyzet, mert készülnöm kell szigorlatra és nincs segítség.

Én sokszor éreztem, h kisbabát ellátni nem ösztönös, különben miért bénáznánk az elsővel? Egyszerűen nincs kire tovább tolni, így megcsináljuk, gyerek túléli, mi is és lassan rutin lesz. Ha én viszem a gyereket játszóra, dokihoz, egész nap vele vagyok, az ok. Ha egy pasi, halálra dícsérik és sajnálják, h szegény, mire nem kényszeríti a felesége, milyen anya az... Mi magunk szorítjuk be magunkat a szerepekbe.

A régi kérdésedre, h miért nem hagy ott apa jól fizető állást, miért a nő, egyszerű a válasz: mert a nőnek muszáj abbahagyni, mikor szül, szoptat. Mikor elmúlik az anyai ellátás kényszere, sokan visszamennek, gyerek szitterrel, bölcsibe, nagyival.
De konkrétan ismerek olyan párt, ahol a mama 1 év után visszament, papa pedig GYEDre, így beszélték meg előtte.
Nálunk nem jól fizető állások vannak, csak egyformán semmilyen (közalkalmazott), egyszerűen nem lett volna értelme visszamennem, mert akartuk a kistesót.