"meg lehet a gondolkodást és érzelmeket kerülni, azok gátlása NÉLKÜL."

Ezt azért megkérdőjelezem. Az érzelmek és gondolatok, ha az ember a viselkedéséből és cselekvéséből éppen mellőzni törekszik a tegyük fel általad említett TUDFATOSSÁG biztosítása céljából nem igen kerülhetőek meg anélkül, hogy ne fojtsa el az ember azokat önmagában. Különben a szavaiidal élve "kizökkentenek" a TUDATOSSÁGBÓL.

 

Ennek hibáját látom a mai hétköznapok bonyolításában, ugyanis  az iskolában, a munkahelyen éppen arra való törekvés zajlik, hogy az egyén TUDATOS legyen, ami gyakorlatilag az érzelmeinek befolyásoló és önálló gondolkodásának akadékoskodó jellegét a tanulásból és a munka kötelességszerű elvégzéséből sikeresen kizárja. Ez bizony nem megkerülés a tudatos viselkedés és munka kedvéért, hanem a gondolkodás és az érzelemek korlátozása, amely ha nem sikeres, összeütközést teremt az egyén és a kötelezettségei között.

 

De mit is mondasz? Ha szeretsz valakit, akkor hozzá a szeretet és megértése kikerülésével TUDATOSAN akarsz viszonyulni?

Szerintem ez legalább olyan, mint arra biztatni valakit a tizedik széléről, hogy ne gondoljon a mélységre, ne érezzen félelmet és TUDATOSAN lépjen előre kettőt.

 

"Ha jól értem, szerinted ez a "csupán csak tudás" alacsonyabb értékű a tapasztalat híján lévő agyalásnál."

 

Rosszul érted. Először nem helyeztem prioritásba a dolgokat, mindennek megvan a maga helye attól függően hol fontos. Aztán pedig kihagytad a fontosabb dolgot, ami a tapasztalt dolgok megértésére vonatkozik. A megértés a tapasztalatból származó ismeretek (ami a tudás) feldolgozásából ered. Például az csak tapasztalat, hogy egy látsz egy illetőt egy kavicsot dobálni, ezt maximum tudhatod, hogy az illető kavicsot dobál. Az viszont megértése a dolognak ha felismered, hogy valakit meg akar vele sérteni. Az pedig félreértés, ha önmagából kiindulva magyarázva a jelenséget azt állítja a szemlélő, hogy a távoldobást gyakorolja, mivel önmga csak aból az okból kiindulva dobálna kavicsokat.

A tapasztalat ugyanaz: kavicsdobálás. A magyarázat a más. A megértés a magyarázatok közül a helyes okra világít rá.

Ha tehát rossz értelmezés épül a tapasztalatra, attól még nem a tapasztalat a hibás, hanem azok az elvek, amivel tévesen magyarázni próbálják.

 

"mindenki úgy születik, hogy tudja, milyen is egy halom poligont fel uv-zni."

 

Csúsztatsz. Nem az "úgy születésről" beszéltem, hanem gyermekkortől kezdődően, amelytől már vannak olyan tapasztalatai a gyermeknek, hogy a számára szükséges környezet megismerésében képes másokat is megérteni. Természetesen ez a későbbiek során csak kiszélesedik, kivéve, ha olyan elveket, hiteket és eszméket kell átvennie, ami már a valóság értelmezését inkább elhomályosítja, mint megvilágítja.

 

"Mindig ezekkel az ún. "összefüggések", meg "magyarázatok" hasznosságával, fontosságával jössz, lenyomva a tapasztalatok, élmények fontosságát."

 

Megint rosszul értesz. Nem a tapasztalatok lenyomásáról beszélek, hanem azok félreértéséről, amelyet a tapasztalatok hamis magyarázásából eredeztetek. Tehát ha másokat akarsz megérteni, és a saját tapasztalataid magyarázataival próbálod ezt megtenni, akkor biztosan félre fogod az embert érteni. A megértés nem a felesleges összefüggések feltárását jelenti, ugyanis nem azt kell megérteni egy cselekedet magyarázatánál, hogy a felhasznált dolog kémiai összetétele mi, hanem a cselekedet testi, lelki vagy elméleti összetevőinek felismerését.

Ha például soha nem ettél volna tortát, akkor igaz lenne az az állításod, hogy megkóstolása nélkül képtelen leszel megérteni hogy a torta mit jelent  a másiknak. De azt gondolom, hogy azért az ember többnyire tudja mi mit jelent, élményei is vannak a dolgok felől, és a valódi problémát inkább a dolgok magyarázata okozza. Mivel téves összefüggéseket és hibás okokat állapítunk meg tegyük fel azért, mert önmagunkból indulunk ki magyarázatukhoz, mikor nem kellene.

 

"Mivel érted meg jobban a helyzetét? Azzal, ha neked is volt (valószínűleg) hasonlód. "

 

Nem így van. Azzal csak tudod, hogy mit jelent a lelki fájdalom, ha neked is volt hasonlód,  de fogalmad sincs még arról, hogy neki miért is van. Sőt biztos lehetsz, hogy nem ugyanazért, amiért neked is volt. A megértés pedig tovább lát azon a szinten, amin a tapasztalatok hasonlósága nem lát túl. Ha például neked lelki fájdalmat jelentett, hogy az orrodat csúfolták gyerekkorodban, biztos lehetsz, hogy a másiknak a lelki fájdalma nem azért van, mert az orrát éppen csúfolták.

Hogyne volna fontos tehát a tapasztalatok megértése, külön azoknak a tapasztalatoknak a megértése, ami mások életében jelentkezik, és azok viselkedését, felfogását magyarázza.

 

"Az átélés és az amellett esetlegesen megjelenő "helyzetelemzés" között elég vastag határvonal húzódik"

 

Különösen az értetlenség, együttnemérzés határvonala.

 

"Sarkítottan kifejezve a különbség TE és a te CSELEKETEID között van"

 

Ez rosszabb meghatározás a korábbi elveidnél, amelyben az ego egy benned létező, parancsoló és követelőző személyiséget jelentett,  és amitől meg kell szabadulni az egyénnek ahhoz, hogy az őnvaló tudatosságára, az önvalóval való egységre eljusson. Ugyanis az "egoizmusban" nem szenvedő ember is cselekszik, még pedig enm egoistán, tehát az a fajta megkülönböztetés, ahogyan szembeállítod az egyént a cselekedeteivel ugyanazt a tartalmat hordozza, mint amikor nem lehet vele szembeállítani.

 

" Ez a "belső tartalom" a tapasztalat."

 

Az IS tapasztalat, az egyén tapasztalata, amit viszont a másik csak megérthet, és akkor vele együttérezhet. Ahhoz viszont hogy megérthesd a másik külső jegyeiben jelentkező "belső tartalmát" meg kell tudni látni a kettő közötti összefüggéseket, amelyek természetesen egészen mások lehetnek, mint amelyek nálad jelentik a külső jegyeid megyarázatát.