Nem hiszem, hogy Kanttal véget ért volna a filozófia, ez egyébként is egy toposz: a filozófia vége, a filozófia halála, ezt minden jelentős gondolkodó után el lehet mondani, persze valakinek a jelentősége csak halála után derül ki, valakinek meg nem, (valakinek meg soha). Szóval mindig jön valami új, új szempont, új megközelítés... Ilyen volt pl. amit Russell meg Moore csináltak a XX. század elején, és később a Bécsi Kör meg Wittgenstein. Ha jól tudom nyelvvel, nyelvfilozófiával nem foglalkozott senki, Saussure is XIX. századi, de hatása keményen XX század. 

S gondold el, amikor korábban oldalak százait alkotta egg-egy mű megalkotásához egy filozófus, s az egymondatos megállapításoknak legfeljebb az aforizmák között volt a helye, jön egy ember, aki így kezdi a munkáját, hogy 1., 1.1, 1.11, 1.12 stb. ráadásul latin címet ad neki, s össz-vissz 60-80 oldal?

A másik: én nagyon kíváncsi lennék Wittgenstein életére, ahogy a mindennapokat megélete. Természetesen nem bulvárra, hanem egy Safranski-szintű monográfiára gondolok. Ilyen tudtommal magyarul nincs. Itthon Neumer Katalin foglalkozik vele, de inkább a művekkel. Pl:
http://www.phil-inst.hu/lm/nyelvkritika/lelek.htm