iricc Creative Commons License 2007.09.22 0 0 3805

Nem tudom kinek címezzem, ezért csak úgy írom bele a nyagyvilágba:

 

Szóba került a tehetség, készségtárgyak, ilyesmik. Egy foci, vagy esetleg rajzban való elmaradás esetén nem feltétlenül tehetségtelenség áll a háttérben. Lehet egy csecsemőkorban nem felismert hipotónia is (vagy bármi más mozgásbeli/idegrendszeri elmaradás), ami korai felismeréssel akkor jól fejleszthető lett volna, és akkor a gyerek valószínűleg ügyesebb lenne a nagymozgásokban, vagy a finommotorikában.

Az én lányom hipotóniával született, pár napos volt, mikor a neonatológus azt mondta, nem tudja mi lesz a gyerekkel, legrosszabb esetben járni sem fog tudni, legjobb esetben (!) is nagy eséllyel lesz diszgráfiás, diszlexiás stb...

 

Nagyon nagyon sok gyerek születik enyhe fokú hipotóniával, ami szinte észre sem vehető (szülő szinte kizárt hogy észrevegye, főleg első gyerek esetén), talán kicsit később csinál mindent a gyerek, talán kicsit ügyetlenebb az átlagnál. "Hát istenem, én is béna voltam világ életemben, tőlem örökölte" - mondja a szülő.

Ezek azok a gyerekek, akiket iskolában elég hamar elkönyvelnek lassúnak, nehézfejűnek, rossz tanulónak.

Pedig lehet, hogy a korai fejlesztéssel megkapták volna az esélyt, az egyenlő indulásra az iskolában. Nem biztos, hogy valaha is ebből lesznek a legjobbak, de legalább nem hendikeppel kezdenek.

 

Az én gyerekem "szerencsés" volt, mert korán felismerték, hogy probléma van, és szinte azonnal elkezdtünk járni fejlesztésre. 3 évesen még mindig esett-kelt, és a család már régen azt mondta, hogy nincs ennek a gyereknek semmi baja, csak olyan béna, mint te voltál gyerekkorodban (anyám hasraesett velem 8 hónapos terhesen, és bár időre, de kis súllyal, lepényelégtelenséggel, teljesen sárgán, félig holtan születtem meg). Akkor vettünk még egy nagy levegőt, és tovább mentünk fejlesztére.

Amikor az első tornaversenyt nyerte meg az oviban azt hittem sírva fakadok.

 

Nem mondom, hogy ő az átlag, és minden "tehetségtelen" gyerek esetén ilyesmit kell keresni a háttérben, de azért nagyon sokan vannak (még az én nem reprezentatív mennyiségű ismeretségi körömben is feltűnően sokan).