Ez elég kellemetlen szitu.
Hasonló velünk is megesett a nyáron. Kis csapatunk Szlovéniába indult autóval, de a kocsit Szentgothárdon vettük fel, s itt - amíg a csapat második fele is megérkezett - beszélgetni kelllett a sofőr apukájával....Persze előkerült valami jóféle házipálesz, s mindenképp a bensőnkbe kívánkodzott. :-)
Du. 3-ra összeállt a csipet-csapat, teletöltöttönk 5-en egy Seat Ibizát (légkondi nuku, 40 fok körüli hőmérséklet kívül, min. 50 az autóban), indulás.
Namármost, Gotthárdtól a szlovén autópályáig valami őrülten kanyargós az út, pláne ha úgy száguldunk rajta mint Senna...
A fiúk közül persze az egyik "hős" mindjárt kijelentette, hogy ő még annak a gondolatától is rosszul van, hogy hátra kell ülnie.
Na, akkor majd én, bírom én.....
Egy idő után már csak arra tudtam koncentrálni, hogy legalább a következő percet túléljem. :-))))

Ui.:végül sikerült!