Attól, hogy együtt énekel a többiekkel, és nem pironkodik közben, még nem jelenti, hogy bármilyen tehetsége lenne hozzá. Az én lányom imád énekelni, folyamatosan káricál, amire mi direkte biztatjuk, és mindig meg is dícsérjük, de rettenetesen hamisan és rossz ritmusban énekel, és szemmel láthatóan (illetve füllel hallhatóan) botfülű. Tehát nyilván nem fogjuk zeneiskolába iratni, de olyan iskolába sem, ahol hangsúlyt kap a zenei oktatás. Mert csak kudarcélménye lenne, ahogy halihónak is annak idején. Sajnos ugyanez igaz a rajzra is. Noszogatom finoman hogy rajzoljon, ezen a téren is dícsérgetem, de pocsékul rajzol, rosszabbul, mint a korosztálya. (És nem szoktam hangoztatni, hogy anya nem tud rajzolni, csak látom, hogy örökölte a "rajztehetségemet".) Tehát olyan iskolába sem megy, ahol a rajz hangsúlyt kap.
Viszont imád számolni, jól is megy neki (ebben pl. sokkal jobb mint a korosztálya), és már 3.5 évesen ismerte az összes betűt. Ugyan mi keresnivalónk lenne egy w iskolában?
Na mind1, nehogy újra kezdjük ezt az értelmetlen és meddő vitát, csak azért vegyük észre, hogy nem egyről beszélünk.