Akkor megpróbálom egyértelműbben kifejezni:

Bármelyik ember eljuthat a 'készség' tárgyakban odáig, hogy együtt énekeljen egy társasággal anélkül, hogy pirulna. Bátran nekiálljon rajzolgatni vagy festegetni anélkül, hogy arra gondol, hogy 'én tehetségtelen vagyok'. Nyilván nem fog kiállni a színpadra és nem nyílik kiállítása sem. Egyszerűen nem érzi zavarban magát, amikor ilyen helyzetbe kerül. Ennek a gondolatmenetnek szerintem semmi köze a Waldorf-hoz.

Más:

Egy gyerek viselkedésében sajnos/nem sajnos a szülő a döntő minta szerintem. Egy szülő számára egyszerű mindent arra fogni, hogy ilyen a gyerek, mint elgondolkodni azon, vajon ezt láthatta-e tőlem. Saját tapasztalatból tudom (pedig 'normális' szülőnek gondolom magam), hogy a gyerekben nem tetsző viselkedés/szóhasználat mintáját sajnos megtalálhatom magamban. Ezzel pedig elég kellemetlen volt megbarátkoznom.