Szia Lesliel!

 

Saját példám: világ életemben botfülem volt/van. Pedig zenei általánosba irattak először a szüleim, mert fontosnak gondolták, mert a testvérem is odajárt, majd innen pár év múlva kivettek, mert a kudarcokat nem érezték arányban az elért eredményekkel.  (Merthogy kudarcélmény volt doszt, eredmény pedig nem volt. :-)) Azt kell mondjam, hogy igazuk volt, mert más suliban, más preferenciák mellett megtaláltam a magam sikereit más területen. Nem gondolom, hogy egy halat mindenáron a repülőiskolába kéne iratni (kivéve a repülőhal), a repülés szépségeire kéne tanítani, vagy egy sast a mélytengeri búváriskolában a korallzátonyok szépségeivel szórakoztatni.

 

Én hallgattam zenét, fontosnak tartom, a kölkeim tanultak is (amelyik hajlandó volt), örültem is neki. De nem volt nekem jó egy olyan suli, ahol a zene volt a központban.

 

Beszélgettem gimiben egy osztálytársammal, akinek a szülei jónevű zenepedagógusok voltak. Azt mondta a srác, és szvsz a józan ész szerint ez reális: van egy 5%, aki valóban abszolút tehetségtelen (ebben vagyok pl. én), nagyjából bármit csinálsz vele, nagyon kevéssé megy majd neki. Van egy 5%, aki zseniális, szinte bármit csinálsz jó lesz, esetleg kevésbé vagy jobban futja ki magát.. És van a köztes 90%, akinél a nevelésen, együtténeklésen, zenélésen múlik elsősorban, hogy hova jut, a botfülűtől a jó zenészig.

 

halihó