Iszonyatosan off, de mivel itt valami emelkedettebb szintről folyik a társalgás, ráadásul nagypapi párja tanárnő, ezért veszem a bátorságot, hogy megjegyezzem: karéj.

Amúgy Segal Viktor az én bálványom, a buvosszakacs blog a Bibliám, és le vagyok sújtva, hogy Sölét Gyula úr már nincs Magyarországon. (Persze Okuyama mesterről se feledkezzünk meg, de ő tulajdonképpen egy másik gasztronómiai vonulat jeles képviselője) :))

Csak egy példa: Segal úrnál ettünk kecskesajttal töltött, mézzel leöntött fügét. Az inspiráció hatott, s nemrég otthon is megcsináltuk.

Oh, az élet szép, én kalandozom :)