A borászati technológiának is van fix költsége, de szerintem az, hogy mennyi újfahordót vesz az ember évente az stílus kérdése... jó minőségű bort lehet készíteni újfahordós nélkül is, szóval csak a példánk kedvéért tekintsük az olcsóbbik megoldást.

 

Ebben igazad van, nem is arra gondoltam hogy újfás legyen a bor, ez szerintem kerülendő is, mindössze arról van szó, hogy 5-10 év után egy hordót minimum újra kell gyalulni a sok borkő miatt, kisebb hordóméretnél pedig túl vékony lesz a donga, így azért szvsz pár új hordó a selejtezés miatt mindig kell. De ez nem kardinális kérdés, a lenti számok mutatják, hogy a hordó messze nem a fő költségtényező.

 

Terhelésnél valóban tágak a határok, de sok fajtánál kb 2 kiló körül van az a határ, ahol átlagos évben egy jó érettség kialakulhat, olyan kb 3 kiló fölötti terhelésű szőlőt pedig még nem kóstoltam, ami nem lett volna alapvetően vizes, híg ízű. Sok termőhely és fajta esetében viszont egy-másfél kiló közelében van a "bűvös határ" tapasztalatom szerint.

 

Lékinyerés: te mit tapasztál, hol van a lehető legjobb és az egy fokkal már gyengébb határa? Gyanítom hogy ez 50-60% között, a teljes színlé és az enyhe préselés között van, idén igyekszünk is így kettétenni mindent. Egy barátomnak pl van szürkéje, nagyon lassú, kíméletes préselés/léelválasztás mellett pont 50%-nál kezdett el egy kicsit színesedni a must.

 

Így van, a szőlőtelepítés költségét is bele kell számolni, és csak nagyon alacsony terhelés mellett lehet 30-40 év fölötti amortizációval számolni, a szociban pl 20-25 évre tervezték elvileg az ültetvényeket. Nagyságrendileg évi 50-100 ezret lehet számolni hektáronként telepítésköltségre.

 

De ott van pl  a traktor és tartozékai, ott is durva fenntartási és amortizációs költségek jelentkeznek.