Ha durván akarom számolni akkor a szőlészeti kézimunk a költsége tényleg nagyjából 500k évente, hektáronként.

A borászati technológiának is van fix költsége, de szerintem az, hogy mennyi újfahordót vesz az ember évente az stílus kérdése... jó minőségű bort lehet készíteni újfahordós nélkül is, szóval csak a példánk kedvéért tekintsük az olcsóbbik megoldást.

Az igazi rendező elvben szerintem egyetértünk, hogy a kulcsszavak a tőketerhelés és a léinyerés. Ebben a kérdésben már nyilván jobban szétszóródik a dolog. Mert ugye más fajta máshogy terhelendő. De a lékinyerés az nagyjából fix.

Szerintem az is biztosra vehető, a tőketerhelés korlátozása bizonyos fajtáknál egy mérték után nem ad annyi minőség javulást mint amennyi veszteséget jelent. Összeségében nehéz megmondani, hogy mi is az a palackszám ami a bűvös határt jelenti az egy hektáron megtermelt bor minőségénél. Én úgy érzem, hogy ez a szám valahol a 3-5 ezer palack között mozoghat...de mivel annyi változó van ebben az egyenletben, nyilván ez lehet radikálisan eltérő más és más helyen.

Amúgy egy dolgot még nem számoltunk bele a dologba. Mégpedig a szőlőtelepítést, mert azért annak is van elég agresszív költsége és a szőlészet talán leghosszabb távú befektetése.