Ezek az ismerősök konkrétan nem presszót üzemelnek, hanem kézművesek. Maguk szabják meg a munkaidejüket. Mondjuk nyolc órát alszol, marad 16 óra, amit szét lehet osztani gyerekek és munka között. A piacot is felosztják, hogy melyik héten ki megy, ki marad a gyerekkel.
Egyszerre nem lehet dolgozni meg gyerekkel foglalkozni is. De azért mégis más, hogy bejön a konyhába a kertvégéből vagy az emeletről öt perccel azután, hogy végzett a munkájával, vagy hogy egy órában még dugóban ül. Nem?
Én sem arra vágyok, hogy otthon legyek. Nem is tudom mire. Hogy tudjak gyereket nevelni úgy, ahogy én szeretném, és közben tartalmas életet is élni. Meg valamikor pénzt is kell keresni. Majd a mesében.