nem arrol beszelek, hogy a nok ne dolgozzanak, stb. Hanem arrol, hogy nagyobb bennuk a hajlandosag, hogy otthon maradjanak.Szerintem a ferfiakat pedig hajt valami, hogy valamit alkossanak, felfedezzenek, stb.

 

Nem is vitatom, hogy ezek a késztetések jellemzőek átlagosan - csak arra próbálok rávilágítani, hogy nem minden esetben, és nem is feltétlenül ennyire erősen biológiai-genetikai meghatározottságú a dolog. Tehát, vannak olyan emberek, akik belül olyasmire vágynak ill. úgy működnek, ami nem felel meg ennek az átlagnak, mégis úgy viselkednek, mint az átlag, mert erre szocializálódtak. Érthető ez így?

 

Egy példa: ha semmiféle akadály nem áll a nők tudományos életben való érvényesülése előtt, nagy valószínűséggel akkor is kevesebb a nőnemű kutató és feltaláló, mint a férfi. (Mert a nők ösztönösen könnyebben lemondanak erről a családalapítás javára, és mert ösztönösen más viszi őket előre.) Viszont több, mint akkor, amikor még korlátok közé szorultak (nem tanulhattak, és nonstop szültek, mert nem igazán létezett hatékony fogamzásgátlás). Ez utóbbi kategóriába tartozók soha nem feleltek meg az elvártnak, látszólag mégis, hiszen gyereket neveltek, és nem föltaláltak.

 

Mai példa: apuka valójában jobban szeret főzni, mint barkácsolni, és több empátia szorult belé, mint anyukába, anyuka pedig kevésbé érzékeny alkat, továbbá kedveli a fizikai munkát, mert ellazítja. Mégis anyuka az, aki főz, és apuka nyírja a füvet, mert ezt látták otthon. Közben pedig mindkettő rosszul érzi magát, mert nem végi szívesen azt a munkát, melyet "ráosztottak".

Ez persze így eléggé sarkított, nem is hiszem, hogy így működne, de a jelenség - talán némileg lájtosabb formában - létezik.

 

Haaaat...Milyen valtozas az, ahol en meg egyetlen 1 peldaval sem talalkoztam?

 

Melyik országban? Nem mindegy :)

Egyébként az én emberem azt mondja, hogy - ha egyszer mégiscsak összerittyentünk egy porontyot -, ő szívesen otthonmard vele. El is tudom képzelni, mert szerintem több türelme van, mint nekem.

Jó, tudom, hogy ez csupán elmélet még.

 

Holt biztos vagyok benne, hogy a fiaim nem a neveles miatt szeretik az autokat, a lanyom pedig nem a neveles miatt nem szereti.

 

Nem is a nevelés miatt, de én ilyesmit nem is írtam. Viszont azt továbbra is fenntartom, hogy a biológiailag-genetikailag meghatározott általános különbségek mellett vannak olyanok is, melyeket magátólértetődőnek és biológiai alapúnak hiszünk, holott a szocializáció alakítja őket ki. Másrészt fenntartom azt is, hogy még a biológiai-genetikai késztetések, tulajdonságok terén is van szórás; ebbe esnek bele például azok a kislányok, akik nem babáznak, annak ellenére sem, hogy a környezetük ezt "várja (el)" tőlük.

Azt a 90-95%-ot azért vitatnám.