"Gyerekkoromban" nálunk forgott ugyanaz a negyvenféle étel. Felcseperedve anyámat én győztem meg egy-egy jól sikerült, és nem aranyáras fogás elkészítésével, hogy a csirkét rántás és sütés mellett máshogy is.

 

Ha még sokkal régebbre visszamegyünk, azért különítsük el a polgári, a paraszti és a cselédkonyhát, jó? Mert még a végén azt hiszem, hogy parttalan nosztalgiázás lett úrrá a topicon. :D

 

Megvan otthon a "Nagyanyáink receptjei", hát király, nem mondom, de kevés ételhez nem kell benne legalább fél kiló libamáj. A paraszt korábban is krumplit evett krumplival.

 

Továbbá hogy még arrébb menjek: szidjuk a McDonaldsot, meg is érdemli. De a mekdóra nincs ám napi szinten pénze a széles néptömegeknek, ahogy Kádár apánk mondaná. Nekik 249 forintos virslire, farhátra, puffasztott vegyszerízű fehér kenyérre, gazdaságos trappistára és szép vegyipiros disnyósajtra van pénzük.

 

Ha lehetne kapni rendes alapanyagokat, és meglenne az igény, azt sem mindenki tudná megfizetni. Ez IS gátja a totális gasztronómiai megújulásnak, aminek egyébként valami olyannak kéne lenni, mint a videojátékban: mindenki lép egy szintet :D