Szia!

 

Hát, hogy nyugodt lelkiismerettel válaszoljak, át kellene olvasnom az Ószövetség történeti könyveit + még a szakirodalmat is, de erre mostanság nem nagyon van időm.

 

Ami fejből eszembe jut:

 

- az izraelita hadak a Józsué-féle hódítás idején szinte kizárólag gyalogságból álltak. Nem voltak különösebben jól felfegyverkezve, mégis képesek voltak meghódítani Kánaánt, mégha egyes kutatók szerint nem is annyira rövid idő alatt, mint ahogy az a Józsué könyvében áll.

 

- a vasfegyvereket az izraeliták a Kr.e. XI. század előtt nem ismerték. A vasfegyvereket, majd azok készítésének módját a filiszteusoktól vették át.

 

- Dávid király válogatott testőrgárdát gyűjtött maga köré. ezek jelentős része nem izraelita, hanem külföldi volt. Többek között hettiták, akik a kor legjobb katonáinak számítottak (a hettita Uriás története)

 

- a harci szekeres alakulatokat Salamon király vezette be az izraelita seregbe, ha jól emlékszem. Bár a próféták sokat ostorozták Izrael és Júda királyait, hogy ne harci szekereik sokaságában, hanem az ÚR-ban bízzanak, a harci szekér a káldeus hódításig meghatározó fegyvernem maradt.

 

- a lovasság szerepe a hellenisztikus korig az izraeli hadviselésben elhanyagolható jelentőségű volt, túl jelentős utána sem lett.

 

 

Egyébként ezt az összefegyvernemi harcászatot úgy ahogy van, nem nagyon értem, főleg egy olyan korban, amikor a hadsereg gyakorlatilag harci szekerekből és gyalogságból állt...