Egy ferfi nem tud otthon ulni evekig, es sutni-fozni, a gyerekekkel bibelodni, stb.

 

A nők igen?

Talán igen. Talán alkatilag jobban megfelelnek erre a feladatra.

 

De azért elég sokan érzik magukat rosszul ebben a fenenagy nyugalmas és nőies otthonülésben (olyanok is, akik egyébként szeretnek anyukák lenni, és az anyaságot magát nem kényszerként élik meg) - és ez nem divat, mert még mostanában sem "illik" emiatt panaszkodni. Ha egy anyuka kiejti a száján, hogy "de jó lenne egy kicsit magammal törődni", vagy sóvárogni kezd a munkahelye után (ha utálta, nyilván nem, de hát ez érthető), rögtön a képébe zúdul egy szép nagy adag bűntudatkeltő duma, hogy ő egy önző, feslett erkölcsű, karrierista nőszemély és rossz anya.

Persze nem kell a hatékony bűntudatkeltéshez nőelnyomó férfiú, egy "hagyományőrző" lelkületű anya/anyós/barátnő/kolléganő is megteszi :-/

 

Nem hiszem, hogy barmelyik csaladot az riasztana vissza attol, hogy a ferfi maradjon otthon, hogy mit szolnak masok.

 

Túl sok egyéni gondolatot és tartást feltételezel az emberekről. Még a viszonylag erős egyéniségeket is képes meghátrálásra kényszeríteni a társadalom felől érkező nyomás, ha az elég erős és kikerülhetetlen. Természetesen nem csak e téren.

 

Ha ez ennyire megtudott valtozni (a tarsadalmi velekedes ellenere), akkor miert nem tud valtozni az, hogy a ferfi legyen otthon?

 

Még nem változott, ami nem azt jelenti, hogy nem is fog. Elég fiatal még az ezirányú változás.

 

De holt biztos vagyok benne, hogy egy no nem azert csereli ki a villanykortet, mert mit szol hozza a tarsadalom.

 

Egész pontosan azt szokták mondani, hogy "nem akarom, hogy a férjem férfiatlannak érezze magát". Szerintem ez ugyanaz :)

 

Egyébként mániákus ellentmondó vagyok, talán még nem tűnt fel :)

Szeretem megvizsgálni a dolgok fonákját is, ha lehet.

Szóval, nem állítom, hogy nem léteznek biológiailag determinált képességek, késztetések, csupán azt, hogy ezek korántsem olyan élesen behatárolhatóak és mindenkire ráhúzhatóak, mint ahogy eddig gondolta az "emberiség". Mert vannak általános jellemzők, de egyéniek is, és ezek elég nagy szórást mutathatnak. És így születnek e világra műszaki analfabéta férfiak és óvóbácsik, meg kevéssé empatikus és galamblelkű katonanők.