Egy ferfi nem fogja a jol kereso allasat feladni,azert, hogy otthon maradjon a gyerekkel. (legalabbis ritkan).

Ebben igazad van, de azért vizsgáljuk meg az okát. Biztos, hogy az ok (kizárólag) a biológiában keresendő? Mert ha nem, akkor ez is (részben) szocializáció kérdése, tehát nem bebetonozott, hanem tanult viselkedésmód.

Biztos vagyok benne, hogy van biológiai-genetikai alapja. Is.

Aztán erre szépen rárakódik a nevelés és a társadalmi vélekedés.

Mint pölö az, hogy a gyesen lévő apukák olyan "kis szerencsétlenek", "bénák" (bezzeg mi, nők! ugyebár) - egy fenét azok, csak azért kénytelenek ezt hallgatni, mert a szuperanyák el sem tudják képzelni, hogy így is lehet, vagy (és) tudat alatt féltik a monopóliumukat, a biztonságukat, a már kialakult (és valamilyen szempontból kényelmes) szerepüket. Továbbá férfiként gyesen lenni "ciki", férfiatlan, az embernek lekonyul tőle a farka is.

Ez nem genetika, hanem sztereotípia.