Szergej Jeszenyin: EMLÉKDAL

 

Tenyeredbül iszik vezetéken a ló.
Nyárfák levelét veri vissza a tó.

 

Kék kendőd nézem az ablakon át.
Huzigálja a szél hajad éjfonatát.

 

Habos áradaton csupa csillag a táj.
Úgy kell puha szádrul a csók, noha fáj.

 

Lelocsolsz, hamisan mosolyogva reám.
Csilingel a zabla, lovad tovaszáll.

 

A napok guzsalyán fonalat fon időnk.
Temetőbe kisérnek az ablak előtt.

 

Tömjénszagu gyász, siratódal eseng...
Rémlik: leeső patkók zaja cseng.

 

JÁNOSY ISTVÁN