Elérkezettnek látom az időt, [LÁSD MÉG: ITT AZ IDŐ!] hogy ebben a fórumban megejtsem talán eddigi leghosszabb hozzászólásomat.

Közismerten kevés szabadidőm és előzetes terveim szerint legszívesebben egy zenészekbe a koncert előtt lelket öntő, biztatást adó hozzászólással készültem, ám ez elmaradt.

Most viszont szívesen értekezem a pénteki (második= progresszívebb) koncertről, a zenészekről és a magam viszonyáról, a Fusion/Fúzió zenéjéhez fűződő magánvéleményemről.

Igen, a koncert nekem is tetszett, lenyűgözött az élő muzsika varázsa, a Solarista dallamvilág (... és képi világ by Mester) a barátaim, ismerőseim közelsége, a hely szelleme és az ahhoz fűződő évtizedes emlékeim.

Egy gyerekkori barátom mondja mindig, amikor összejövünk, hogy ne legyen a beszélgetésben „tízen-húszon” emlegetés! Nem arról kell szólnia a mának, hogy … ”mi már tizenöt, húsz éve is…”

Én sem kívánom a 2007-es SolarisFusiont a SZFMH-beli Solarishoz hasonlítani! Hangsúlyozom: nem kívánom, de elengedhetetlen!!! Miért is? Kérem, értsétek meg, gondoljatok bele, hogy én a mai napig hallgatom a régi Solaris anyagaimat, ahogy mondják „betéve tudom az egészet”. Tövrül - hegyire ! Ennek fényében a hosszú szerpentin után rákanyarodnék a koncertről alkotott véleményemre.

Tamás és Laci a koncert alatt a szokott jó formájukat hozták, kritizálnivalót keresve sem találhatnék!

Laci, „neked az a feladatod, hogy dobolj” – minimum így mindig és mindig! Ha valami van, ami a Solarishoz legerősebben köt, az a Te dobjátékod - általam megítélhető - hihetetlen precizitása és virtuozítása, és annak ténye ahogy egy nem „tucc-tucc” - hanem briliáns dobjátokot az ilyen zene alá (fölé? mellé?, közé?) be lehet fűzni. Vezérmotívum!

Azt is meg kell vallanom, hogy habár régebbről van face-to-face koncertélményem, Tamás basszusjátékára mégiscsak egy NBLD koncerten (azt hiszem a KEK-en) „eszméltem rá”. Nagyon jó ezt élőben is hallani, nem egy MP3-lejátszó fülhallgatóján és még csak nem is a házimozim hangfalrendszerén. Gratulálok!

Nekem nehezebb téma Gyuri és Bandi játékát elemeznem. Összefoglalóan 99-100%-os teljesítményt nyújtottak nekem „localhost-élményindexben.” :-)

Mégiscsak maradt bennem hiányérzet. Elfogadjuk vagy nem: ők ketten bármilyen jól is játszottak, bármilyen jól is PÓTOLTÁK azokat, akik „helyén állnak”, mégis elengedhetetlen az összehasonlítás Attila és Gyuri között, Bandi és Csaba vagy Czigi között.

„Kérem szépen, válámi van, de nem az igazi” – mondanám Rajkin szavaival. Megítélésük 100%-os,  de ennél mindkettőjüktől többet(!) várnék. Nem csak azt, hogy simuljanak bele a két régi tag mellett a zenébe, hanem hogy emelkedjenek ki, váljanak egyéniesebbekké, egyéniségebbekké, meghatározóbbakká és dinamikusabbakká! Hajrá!

Nem véletlenül és nem az udvariatlanságom miatt maradt Vali a végére. Talán a legvegyesebb érzésekkel Vali szereplése tölt el engem. Be kell, hogy valljam voltak pillanatok, mi több olyan percek, amikor nem tetszett nekem amit játszott. Ilyeneket mondtam, hogy: „Hát Vali nem egy Robi”, meg hogy „nemhogy a lába nyomába sem léphet, még a cipőfűzőjét sem kötheti meg Neki”. Aztán lassan rájöttem, hogy nem AZ nem tetszett, AMIT játszott, hanem AZ nem tetszett, AHOGYAN játszott. A billentése, leütései, hajlításai, hangszínei talán annyira messze vannak Robi egyéni és sokat hallgatott, unalomig ismert játékstílusától, hogy ezért voltak a fenti összehasonlító mondataim ennyire keményszívűek. Mert aztán azt láttam, hogy saját számokban pedig Vali igenis előrefurakodott és megmutatta, hogy nagyon-nagyon jól játszik, és ha sikerül localhostból elüldözni ezt az állandó összehasonlítási vágyat (nem lesz könnyű!), akkor Valinak nagyon is helye van ABBAN a Solarisban, amelyik 2007-ben a színpadon áll. Lehet hogy ebben a bekezdésben bántó voltam, nem ezt akartam! Azt szerettem volna tudatosítani, hogy Vali nem ugyanúgy játszik, mint Robi. Pont. Ennyi! Ha a zenész barátaim a számokat nem törekednének ugyanúgy előadni, mint anno, [RETROFEELING], hanem átdolgoznák, újrahangszerelnék, modernizálnák, feldolgoznák: talán ez fel sem tűnt volna nekem. Vali sok erőt Neked!

Ahogy Böszme fogalmazott egy koncert utáni beszélgetésben: Ez a Solaris - egy koncertező zenekar!

Dícsérőleg: az új számok és az újrahangszerelt Óz, szólóbetétekkel igencsak ígéretesnek tűnnek!

Úgy gondolom, hogy ha a zenészek „bevállalnak” több szólót, könnyedebben és virtuózabban játszanak és a repertoár folyamatosan nő és megújul, akkor talán még unokáim is Solarizálhatnak! (én maradok feltétlen hívetek!)

Kívánok ehhez rengeteg erőt és kitartást, a hozzám hasonló elfogult rajongókhoz pedig sok türelmet!

„Érted bántalak - nem ellened!”

-      Benzúr 25-én: localhost „különös ismertetőjele” lesz, hogy nem csak virtuálisan, hanem személyesen is megtekinthető!

UI: A szervezőknek és háttérmunkásoknak valamint a rajongótársaimnak pedig köszönetem fejezem ki.