Az érdi helyzetet nem ismerem, mivel gyermekeimet helyhiány miatt nem vették fel érdi intézménybe. De gondolom hasonló az általam ismerttel. Az én megoldási javaslatom túl mutat a helyi lehetőségeken. A diákétkeztetés ugyanis ott rossz, ahol van. Tarthatatlan. Lehetne olyanokat mondani, hogy az államnak jobban oda kell figyelni, hiszen a jövő nemzedékének gyerekkori étkeztetése olcsóbb, mint későbbi gyógykezelésük vagy átnevelésük. Kész vicc, hogy egy szülő nem vihet be ételt a gyerekének. Egyre több olyan gyerek van, aki érzékeny erre-arra, akinek egy kicsit (vagy éppen nagyon) oda kell figyelni arra, mit eszik. Több szülő beszámolóját végighallgatva elborzaszt, hogy erre a jelenlegi rendszer nem alkalmas. Én egyszer gyógyszert vittem be (a gyerek egészséges volt, valamire pár napig napi 3 szemet kellett volna szednie), de a jogszabályok ezt nem tették lehetővé, így az óvónő joggal megtagadta. Születésnapra saját sütésű tortát sem lehet bevinni, a gyári szarban van a jogszabályi bizalom. Mindez valahol érthető, de az eredmény embertelen.

Hogy mit javasolnék én? Ember központú társadalmat, gyerek központú oktatást. Pl: atyaúristenes-ÁNTSZes engedélyes és orvosilag igazolt, fél évig vívott harcon kívül is lehessen ételt bevinni a saját gyerekemnek. Ha marad, azt inkább rakják félre (ne dobják ki), legyen lehetőség hűtött tárolásra. Megkérdezném az oktatókat, a szülőket és az étkeztetőket, s közösen kéne kitalálni valamit. Biztosan lenne igény pl. emelt szolgáltatásra akár plusz pénzért. Miért ne lehetne a gyerekeknél is elvárni azt, amit felnőttként én már élvezhetek a házhozszállítóknál? Ha csak azon múlik, a gyereknek is kifizetem azt, amit magamnak kifizetek.